Özvegyek klánja

Özvegyek klánja

Most hadd tegyek egy önző zárójelet.

A statisztika mai állása szerint (ejtsd: a tunya magyar az életével fizet) velem egyidős pasik már papíron nem is élnek majd, mire én hetvenévesen még csak 5 éve leszek nyugdíjas. 

A magyar férfiak még a háború utáni időkhöz képest is hamarabb halnak. Ez elég gáz.

De jöjjön az önző zárójel: minél halandóbbak ők, annál hamarabb és tovább maradunk mi nők egyedül/özvegyen. 

Az idősödő generációk egyben nőiesedő generációk is. Sőt, az idősödő társadalom nőiesedő társadalom.

Ebből két dolog is következik – az egyik, hogy a női mozgás- és életmódprojektek számának nem csökkennie kellene a korral, hanem nőni. 

A másik pedig nyilván, és hogy mégse legyen ez a poszt annyira önző, mint amennyire, - szóval hogy a férfi mozgás- és életmód projektek számának nem csökkennie kellene a korral, hanem nőni. 

Az se lenne baj, ha ezek közösségi projektek is lennének egyben. 

Minél idősebb valaki, annál egyre kevesebb ember van körülötte – kivéve ha tesz ellene, és társakat keres, akikkel együtt jógázhat vagy kirándulhat, tornázhat vízben vagy padlón, vagy táncolhat.

Én nem mondom, hogy ez csak női téma - csak tessenek a statisztikára tekinteni.

Ennyi mára.

Mondtam hogy csak zárójel.:)

Active ageing - lesz ebből az Európai Évből (2012) nálunk több, mint lózunghadjárat?

[ ... ]

Vakon futni: egy lány, egy kutya

Vakon futni: egy lány, egy kutya

Csak úgy engedték oda a versenyre, ha vállalta, hogy a mezőny elstartolása után húsz perccel indul, sőt, ha a célvonalnál túl sokan torlódnak fel, nem futhat be a többiekkel együtt. 

A kutya miatt.

A lány vakvezető kutyával fut, épek futóversenyén is.

Sami Stone tizenakárhány éves, Amerikában lakik, és nagyon szeret futni. Tagja a gimis mezeifutó lánycsapatnak, de még így is majdnem nem kapott versenyengedélyt, merthogy ki hallott már ilyet, vakon, kutyával futni. Társsal, vezetővel futnak a vakok, sőt ezerrel síelnek is. 

De kutyával?

Nehogy, úgymond, megharapjon vagy megijesszen valakit a futók közül. Egy golden retriever, akit Chloénak hívnak, és vakvezetőnek képezték ki, de a gimiben az órákon is bent van a gazdival, márcsak olyan, hogy harap. 

De ők ketten mégiscsak teljesítették a távot és még csak utolsók se lettek.

A mezei futásban egy látónak is kimehet a bokája, nemhogy egy majdnem teljesen vaknak. Ráadásul, mivel Sami Stone-nak egyik kezével a hámot kell fognia, a másikkal a pórázt, így egyik karjával se tud igazán mozogni futás közben. 

Csodáljuk a nagy bajnokokat, mert nap mint nap legyőzik magukat, meg a saját korlátaikat – nem igazság, hogy ezt a csodálatot ritkán kapják meg mások, akik ugyanakkora testi és lelki erőt mutatnak fel, csak éppen nincsenek a reflektorfényben.

Külön adalékhoz, hogy nagyon nehéz vakvezető kutyához jutni, túl keveset képeznek (Magyarországon egy évben csak huszat!) – nehéz ügy, a kiskutyákat családban nevelik és egyéves korukban derül csak ki róluk, alkalmasak-e vakvezetőnek, s ha igen, csak akkor kerülnek a kiképzőiskolába, majd onnan a végleges gazdájukhoz. 

Akinek a nagybetűs – szintén igazságtalanul - valamilyen korlátozottságot pakolt be, és az illető azt küzdi le nap mint nap, nem pedig az olimpiai távokat vagy súlyokat, az egyszercsak tanulságos lehet - nekünk, akiknek adott esetben a nap legsúlyosabb problémáját az jelenti, hogy esik az eső és vacak a kedvem.

A küzdés csak az egyik tanulság, ami elképeszt ebben a vakvezető kutyával való futásban, éppen úgy ahogy a vak sízőkben is - a másik az az őrült bizalom, ami két élőlény között működik ilyenkor.  

http://www.mansfieldnewsjournal.com/article/20111015/NEWS01/110150303/Blind-Lexington-athlete-making-history-dog

[ ... ]

Női futás Sevillában

Női futás Sevillában

A spanyoloknak sok olyasmijük van, ami nekünk nincs. Nem sorolom, és most nem is a flamenco jön, és nem is Carmen, hanem az a puszta tény, hogy van nekik – ó borzalom - a nők és férfiak közötti sportbeli egyenlőséget is célként kitűző cselekvési tervük. 

Így aztán minden évben – állami támogatással, hercegnői fővédnökséggel - létrejön az a női óriásfutás akció is, amikor nyolc spanyol városban futnak a csajok, kerekesek is, 5-6 kilométert. Az üzenet egyszerű: csajok, mozogjatok sokat és ne féljetek a rákszűréstől se. A nevezési díjból (fejenként 7 euro) meg adományt kap a spanyol rákellenes egyesület, az összegről annyit, hogy cél a nyolc spanyol városban összesen 65 ezres létszám elérése. 

Most vasárnap a csodálatos Sevillában (odavalósi a sevillana nevű tánc is) futott ötezer nő - a létszámot tekintve persze nem rekord, a kaposvári meg a szegedi Vivicittán 10 ezernél többen álltak rajthoz, de itt a nevezési díjak non-profit célra fordítása a pláne, amit gondolom a rendezvény állami finanszírozása tesz lehetővé.

Ha már október van, mellrák-megelőzési hónap, a spanyoloknál van egy olyan akció is, ahol aláírásokat gyűjtenek, és az adott cég ugyanannyi eur-t tesz a betegségben érintettek (betegek és családtagok) lelki támogatására szánt kasszába, mint ahány aláírás összegyűlik. 

Ezek mind jobban használnak az ügynek, mint az „írjuk ki a FB-ra hogy milyen színű bugyi van rajtunk, s ettől a pasik rábeszélnek majd minket a szűrésre” típusú bárgyúságok, ami ahogy látom idén is elindul, ember nincs aki érti, minek. 

Nade még az is tetszik ebben a női futásban, hogy minden rendező városban díjat adnak át azoknak a helyi illusztris nőknek, akik sokat tettek a nők mozgásáért, sportolásáért. Olyanjuk is van, hogy „Esélyegyenlőségi Minisztérium mellett működő Női Intézet” – javítsatok ki - van nálunk ilyen?  

Aztán van nekik egy női sportos magazinjuk is – de ennél kivételt teszek, nem fogok irigykedni, mert szerintem egy ilyen kiadvány vagy papírízű kötelezőség, vagy elmegy a "feszes popók a sportpályán" eszmei irányba - akkor már az általam ismert, mozgástémával kapcsolatos néhány jó blog sokszínű, személyes, és emiatt jóval hitelesebb képet ad. 

Ez történt Sevillában :)

[ ... ]