Három hastáncos fotó
Mégegyszer: egyáltalán nem arra gondolok, hogy most szigorúan csak az táncoljon, aki képes művészeti élményt létrehozni, a lelkét megmutatni. De mindez együtt valahol egy kicsit legalább lebegjen már ott a célok között ha színpadra lép valaki. Ha belülről nem jön ez a "valami", az úgy akár groteszkké is válhat.
De milyen gyönyörű lehet egy nem modellkülsejű nő tánca is! ha a mozdulatai ott vannak, csiszoltak, pontosak, és ha megérint az öröme, bánata, szenvedélye. Van, aki sok nézőnek tudja/szeretné megmutatni magát - a mozdulatai szépségét - van, aki csak egy kedvesnek, meghitten, zárt ajtó mögött.
De milyen gyönyörű lehet egy nem modellkülsejű nő tánca is! ha a mozdulatai ott vannak, csiszoltak, pontosak, és ha megérint az öröme, bánata, szenvedélye. Van, aki sok nézőnek tudja/szeretné megmutatni magát - a mozdulatai szépségét - van, aki csak egy kedvesnek, meghitten, zárt ajtó mögött.
Aztán van, aki senki másnak a kedvéért nem táncol - mert ő a saját örömére, a próbaterem védettségében és nyugalmában, a női csapatban éli át mindezt.
De milyen szép tud lenni, ha valaki felkészül a színpadra, technikailag és lelkileg.
Dina Jamilah iskolája gáláján fotóztam.
Három nő, három szín, három világ.
![]() |
| Lenge zöld szoknya és selyemfátyol, tavaszi patak |
| Tűz és vidámság |
![]() |
| És megint egy másik világ: a dark stílus, fátyol helyett fekete füst, komoly arc, dráma |








