2011. május 27., péntek

Az olimpiai járadék

„Harmincötödik életévének betöltését követő év január 1. napjától kezdődően élete végéig olimpiai járadékra jogosult” minden olimpiai érmesünk már 1998 óta.
"Az első helyezést elért érmes járadékának mértéke a bérből és fizetésből élők előző évi - a Központi Statisztikai Hivatal által számított - országos szintű bruttó nominál átlagkeresetének megfelelő összeg." szól a törvény.

Az összeg
Nehéz adatot találni az összegre nézve, mert a bruttó átlagkereset 2011 márciusban 217.061 forint volt, ugyanakkor az  index szerint a 2009-es szinten be vannak fagyasztva az összegek, ez kb 200 ezer Ft. Ennyit tesz ki havonta az államkasszából az olimpiai aranyérmesek járadéka, 35-ik szülinapjuktól kezdve, amíg élnek. Az ezüstérmes az aranyérmes 60%-át, a bronzérmes pedig a 40%-át kapja. Az özvegyeik a járadék felét kapják, szintén életük végéig. 2001-től kezdve érmenként egy edző is kapja (a versenyző járadékának felét).
A plusz érmekért nem jár a teljes plusz járadék: "Az az érmes, aki kettő, három vagy négy első helyezést szerzett, érmenként további 20 százalékkal emelt összegű, az öt vagy ennél több első helyezést szerzett érmes kétszeres járadékra jogosult."
Továbbá a Nemzet Sportolója járadék tulajdonosa sem kapja többé az olimpiai járadékot.
A sportról szóló törvényben meghatározott olimpiai járadék adómentes bevételnek minősül.

Amikor nem jár - érdemtelenség
A törvény 2009 óta részletesen leírja az olimpiai járadékra is és a Gerevich-ösztöndíjra vonatkozóan is az érdemtelenség szabályait. Ilyen eset, ha valaki még a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények időszakát éli, vagy próbaidőre bocsátották, vagy éppen büntetőeljárás van ellene folyamatban, esetleg börtönben ül, mint Farkas Péter judo olimpiai bajnok.

Ezek az unalmas (?) adatok hozhatnak némi választ azokra kérdésekre, hogy miért is kell valakinek évekig (!) repedt hátcsigolyával játszani, vagy miért kell öt és fél hónapos terhesen, orvosi tanács ellenére, napi 25-30 km-t kajakozni. Férfiak is megteszik, nemcsak női versenyzők, logikus, de nekem ez a két hír ütötte meg a fülemet mostanában.

A fenti idézett 2009-es Sportgéza cikk szerint kb 900 ember kap olimpiai járadékot, ami 1,2 milliárd forintjába kerül az államkasszának minden évben (a világban alig pár másik országban létezik ez a forma egyébként).
Idekapcsolódik még két tanulságos idézet egy 2007-es kutatásból (Keserű Csaba és Dénes Ferenc)
"A magyar olimpiai érmek jelentős része olyan versenyszámokból származik,amelyeknek a nemzetközi élvonala szűk és médiában való megjelenése nem számottevő, ezért az olimpiai sikereknek a sportolásra ösztönző, mozgósító szerepe korlátozott."
"A különlegesen tehetségeseket ez a támogatás halálukig elkíséri, akár 40-50 évvel a kimagasló sikert követően is járadékot fizet nekik a közösség. Ezen sportolók pályafutásuk aktív szakaszában, sikereik csúcsán jelentős jövedelemre tesznek szert a magángazdaságból is, reklámjövedelmek, versenydíjak, rajtpénzek, közszereplések,stb. formájában. A költségeket a köz állja, míg az egyéb jövedelmek a versenyző jövedelmét gyarapítják."
A fotó forrása itt.
A magyar sporttörvény pedig elérhető itt.
[ ... ]

2011. május 15., vasárnap

Kate Middleton az evezőnél


Hírnév, szépség – ez így önmagában is egy dolog, már akinek megadatik, lehet irigykedni. De az igazi kunszt, ahova már sokkal levesebben jutnak el, valószínűleg ott kezdődik, hogy ki az, aki képes ebből valami többet, mást is kihozni. Valami olyan pozitívat, ami túlmutat a saját szépségen és hírességen. 
Ezek  az angol nők például, itt a mai történetkében, összefogtak és olyan őrült sportakciókat hajtanak végre, amelyek – hihetetlen bár de igaz – pucér képek nélkül is átütik a média ingerküszöbét és képesek bevételt hozni. A pénz helye mindig előre el van döntve olyasmikre mint: rákkutatás, újszülött-osztály, gyerekkórház. Szponzorok támogatásával létrejön az esemény, a bevétel pedig megy a közösen kiszemelt pozitív célra. 
Nem a szokott profi gladiátorokról van tehát szó, akik adakoznak a milliárdjaikból: ők a saját idejükben edzenek, munka mellett – nem keveset. Található köztük modell, balerina, producer, festő, könyvelő, zenész, üzletasszony több is, sportmúlttal vagy anélkül. 
Olyan akciókat hajtottak végre, tisztán női csapatban, mint a  La Manche csatorna átevezése, a Boszporusz átúszása, vagy egy Amazonas-túra Peruban, de a csapat – the Sisterhood - színeiben elindulnak triatlon- és evezős és úszóversenyeken.
Jólszituált és menő csajok – mert nyilván, a sajtó is csak akkor figyel oda. Volt akire túlzottan is figyeltek, neki le is kellett aztán mondani a versenyt biztonsági okok miatt, csak mert a pasija celeb volt. Kate Middleton volt az, akinek 2007-ben például nem esett le az aranygyűrű az ujjáról, végigcsinálta az edzéseket.
Jó, tudom. Az angoloknál megvan ennek az egésznek a hagyománya, a presztízse, az elismertsége, már láttuk a nászajándék-történetben is. 
Nekem pont ezért tetszett a vörösiszap idején a Joós Judit-féle akció is. Nem pénzt adtak, mert az nincs mindenkinek olyan sok, hogy adjon belőle, hanem időt, szervezést, energiát. 
Az alábbi képen (forrás) az akkor még se nem királyi ara, se nem hercegné - evez. 


[ ... ]

2011. május 1., vasárnap

Kate Middleton és a nászajándék

Ez a valóságos trónörökösné még egészen friss ropogós. És Kate Middleton tényleg szép, és a menyasszonyi ruhája is bejön. No csicsa, no flitter, no gyomorszájig érő dekoltázs, ellenben finom és nőies.
Van viszont még pár dolog, amitől igen rokonszenves, mert nyitott, aktív és értelmes nőnek tűnik.
Pl. diplomája van (művészettörténetből), és ezzel ő az első diplomás hercegnő Angliában, azonkívül sportolt, versenyzett is. (úszás, evezés)
De a legjobb: nászajándékba az ifjú pár azt kérte, hogy aki szeretne ilyesmit adni nekik, attól azt kérik, hogy az ajándékokra szánt pénzt inkább fizesse be valamelyik, szívüknek kedves alapítványnak. A nászajándék-honlapon részletesen is bemutatják mind a 27 kiválasztott alapítványt, s ott rögtön lehet mindjárt utalni is.
Az alapítványokat öt csoportba osztották: a természet jövőjének megóvása, katonacsaládok lelki támogatása, tehetséges gyerekek segítése, szociális segítő szervezetek, és – „az élet megváltoztatása művészeten és sporton keresztül”.
Az ebbe a csoportba tartozó alapítványok olyasmikkel foglalkoznak, mint fogyatékos gyerekeknek szervezett színjátszókörök, írországi katolikus-protestáns kosárlabdaedzések, nehéz környéken élő gyerekeknek szóló táncedzések, sportprogramok.
Itt is a sportnak a személyiségfejlődésre gyakorolt hatása van a fókuszban: hiszen van, akinek a sportolás, a fejlődés megadatik, de van, aki a körön kívül van - neki életre szóló alapélményt jelenthet, ha egy csapat tagjaként megéli a saját erejét-ügyességét is. Elmehet vitorlázni tanulni, vagy bevonják táncprogramba, edzésekbe, akármilyen ócska környéken lakik. Vagy ha később önkéntesként segít ugyanezekben a programokban.
Mindez azt sugallja, hogy igenis meg lehet változtatni az életedet, művészettel, sporttal, vagy tánccal, vagy egyszerűen ha segítesz valakinek
Ez a nászajándék-akció nemcsak konkrétan pénzről szól, hanem ilyesmikről, mint érték, értelmes célok, segíteni-akarás, tenniakarás. Fényűzés, költséges és felesleges ajándéktárgyak helyett, minek nekik századik porcelánkészlet? S itt nem kell menyasszonytánc se, elvégre vagyonos az ifjú pár. 
Sokszor irigylem a nyugat-európai országokban élőket - de rohadtul nem a luxus miatt, azt ott én ugyanúgy nem érném el, mint itthon.
Hanem hogy eszükbe jutnak ilyen akciók, és nemcsak pénzkérdés - az is, de más is kell hozzá - a hagyomány, a bizalom, a hit – hogy van jó sok és sokféle lehetőség jó célért tenni, lépni – és főleg, hogy ennyire jól működik is a rendszer.
Hátha a tündérmese-effektus segedelmével a bogár bekerül sokak fülébe.
Így is lehet nászajándékot kérni és adni.
Azt mondom, éljen az ifjú pár.
http://www.royalweddingcharityfund.org/index.php

[ ... ]
 

©2009 Nők mozgásban | by TNB