Hastánc a végtelenbe és tovább
Hát, elérkezett ez a nap is.
4 hónap kemény és kitartó munka ma be fog érni:)
13 órára érkeztem meg a József Attila Művelődési Központba.
Mindenhol táncos ruhákba öltözött nénik, bácsik rohangásztak, a nézőtér pedig zsúfolásig megtelt.
Az én "lányaimra" hosszas keresgélés után rátaláltam: illetve előbb hallottam meg a rázókendők csörgését, minthogy meg láttam volna őket:)
Szemem-szám tátva maradt a látványuktól és csak ennyit bírtam mondani: gyönyörűek vagytok!!!
Nem 80 éves néniket láttam, hanem erejük és szépségük teljében lévő NŐKET.
Én most láttam először a komplett, kész ruhájukat, amit teljesen saját kezűleg csináltak, ezzel is bizonyítva magas szintű kreativitásukat.
Volt függönyanyag, maradék méteráru, szétvágott nagyestélyi, rázókendő fenn is, lenn is, karácsonyfadísz:)))
Én csak csodáltam őket...mindegyikük gyönyörűen kisminkelve: szemfesték, csillámló ajakrúzs, matricás ékköv a dekoltázson:)
Amíg vártunk a sorunkra, addig se tudtak nyugton maradni, ismételtek, számoltak, én meg mérhetetlenül boldog voltam.
Izgultak, de én jobban.
És akkor bekonferálták Őket: már a puszta bevonulásuk is varázslatot hozott a terembe, de ami utána következett...
A rázásoknál pedig szétszedték a házat..megjegyzem, a közönség is az idősebb generációból került ki, de láthatóan bejött nekik a műsor:)
Én az első sorban adtam a finom utasításokat, de igazán nem is volt rá szükség..tudták a dolgukat: TÁNCOLTAK.
8 őrült jó nőt láttam, akik mosolyogtak, élvezték, amit csináltak..de nálam a prímet a szemük vitte el, a csalhatatlan mosoly, ami belülről fakad, amit nem kell megtanulni.
Miután befejeződött a műsor, konkrétan lerohanták őket: mindenki őket akarta fotózni..már rég kiürült a terem, ők még mindig állták a fotósok hadát..legközelebb pénzt szedünk ezért:)
Tévéinterjút is készítettek velük és rengeteg gratulációt kaptak...celebek lettek :)))
Végül előkerült a megérdemelt vodka:))))
Tényleg életem egyik legnagyobb hastáncos élményét kaptam tőlük, napokig másra se tudtam gondolni.
De nemcsak ők nyújtottak frenetikusat, hanem a többi Idősek Klubja is, mind a tíz.
A következő táncokat láthattuk: tengerész, görög /ebből 3-at is/, orosz, gésa, latin-amerikai, mexikói, magyar.
Mindenkiből sugárzott az életöröm, a vidámság...úgy ropták ezek a nénik-bácsik /bácsikat kell szerezni, ők passzívabbak:)/, hogy öröm volt nézni.
Mindegyikük mosolygott, nem volt megjátszás, nem látszott kényszeredettség az arcukon, csak a kirobbanó energia.
Örülök, hogy részese lehettem ennek az eseménynek, és a visszajelzések alapján lehet rá számítani, hogy még több 80-asom lesz:)
Erről a 70-80 feletti hastáncos projektről Baranyai Bea írt itt korábban is.
Életkedvem visszaadója.
A farsangi fellépés videója kedvcsinálónak, életkor-para elmulasztónak:
