Rég volt már vendégposzt, most fogadjátok szeretettel Kata írását!
Amikor 2001-ben kénytelen lettem felhagyni a 10 éves korom óta tartó tánccal a sorozatos sérülések és az időközben ránkszakadt munka miatt, nagyon-nagyon meghíztam (55 kg ról fokozatosan 88-95 kg-ra). A pilates és a futás vezetett vissza a mozgás világába 2003-2004-ben.
Én hajdamvolt csikókoromban ismerkedtem meg a pilates-szel még Graham-technikán táncos koromban a '90-es évek közepétől (igaz, ez csak később tudatosult bennem, hogy bizony az erősítések pilates gyakorlatok voltak).
Azóta nagyon szívesen olvasok mindenről, ami pilates és a testtudatosság, mozgás: nagy álmom,hogy egyszer én is igazi edző lehessek - most papír nélkül tartok mozgás órákat a falumban- , amellett, hogy az imádott szakmámat is gyakorlom(varrónő vagyok).
Miután kénytelen voltam abbahagyni a táncot, valósággal vergődtem: nem véletlen a +30 kilós hízás: akkor nagyon nem értékeltem az aerobikot, idegesített, csak a hibát láttam minden oktatóban - rossz tartás, hibásan levezényelt óra, bugyutának érzett koreo, bután éreztem magam egy step-pad mögött - azt vettem észre, hogy azért járok ilyen helyekre, hogy hergeljem magam, hogy kitombolhassam a frusztrációmat,hogy nem táncolhatok.
Egyszerűen elveszett voltam a balettpadló, a ragtapaszos lábam, a rétegzene és a spicc-cipőm nélkül.....viszont már késő volt: már rám rakódott jópár kiló, már rég elkezdődött a szemeszter, a társulatom szétszéledt, a munkám pedig teljes embert kívánt.
Elkezdtem futni - a fizikumom maradékja hagyta volna -, de nem hozta meg azt az endorfin-fröccsöt, amit vártam ...akkor.
Mára már majdnem ugyan azt adja, mint annak idején, ha meghallottam az alsó Á-t (kitágúlt az orrcimpám, mint egy versenylónak).....akkor legyintve hagytam abba a második kört a Városligetben
Megpróbáltam jógázni: elaludtam az órán.
Az aerobikkal változatlanul nem voltam kibékülve.
Elkezdtem súlyzózni edzőteremben, ami klassz is volt, mert élveztem, hogy 17 kilóval tudtam pull-overezni, de mégnagyobb állat lettem, mint voltam - hiszen a munkám is fizikai volt és az energiabevitelt sem hanyagoltam el.
Kerékpárral jártam ki terepre és azzal is közlekedtem Budapesten - de nekem az nem mozgás volt,hanem helyváltoztatás egy formája.
Elmentem pilates órára (ennek is külön története van, egyszer majd elmesélem):az első ahá-élmény és dícséretek után jól esett csinálni. Szinte táncoltam - hiszen a Graham-technika is erőközponttal és tengellyel dolgozik.
Az igazi áttörés akkor jött, amikor falura költöztünk: először rosszabb lett a helyzet, mint valaha, még híztam 15 kilót (így lett meg a 95 kilós szupersúly).
Szembesültem azzal, hogy ha valaki kövér, akkor tunya is - nem, nem rólam van szó,mindig energiagolyó voltam -, ja és panaszkodni is nagyon tud.
Azzal is szembesültem, hogy nem mindenki imád mozogni, nem mindenki őrül meg, ha zenét hall, nem mindenki kap az alkalmon, ha lehetőség van ingyenes aerobik órára.
A heti kétszeri általam tartott asszonytorna is segített kicsit magamra találni - tánc alapú erősítés, amolyan kondi tánc.
Ha nem akartam dührohamot kapni a helyi közlekedéstől, beizzítottam a csőszamaramat, ami mint kiderült, nagyobb feladatott állított elém, ha át akartam jutni a szomszédos falvakba, lévén, hogy a Cserhátban vagyok.(akkor még csak egy autónk volt,amivel a párom dolgozott)
Futni pedig akkor kezdtem, amikor vettünk egy futópadot a tízpróbás áruház nagy leértékelő akciójában. A párom szépen elkezdett gyalogolni rajta...meg én is: kitavaszodott és én többet akartam: újra kellett tanulnom a futómozgást.
De NAGYON megérte!!!!!
Most már nem lennék meg nélküle!!!!
Összegezve: arra van időnk,amire akarjuk!
De!
El kell találni a saját mozgásformánkhoz,és bizonyos mozgásra meg kell érni - szerintem a pilateshez is fel kell nőni.
Ne szégyelljük próbálkozni, többször kipróbálni mozgásformákat és ne keseredjünk el, ha nem sikerül....
Köszönöm az írást Házisárkánynak, aki egyébként egyben Kata is :)
Szintén köszönet Szöszkeboszinak, mivel az ő oldalán írta Kata komment formájában a fentieket - megfogott az írásából áradó erő és szenvedélyesség.
