Anyai hájak, anyai örömök


Futás babakocsival
Teljesen jogos a Bezzeganya felvetése: a szülés utáni időszakról szeretünk hallgatni.
Kár, hogy ezek szerint ez (a hallgatás) most is éppen úgy van, mint húsz éve, azzal a különbséggel, hogy ma már legalább a neten egymásnak kipanaszkodják magukat a nők. Nekünk ez se volt, maximum később, amikor már játszótérre jártunk, de ott se a mi kondinkat ragoztuk a sorstárs-anyákkal, hanem a gyerekét. 
Jó, nekem a játszóteres korszak idejére, kicsit később meg két gyerekkel már nem volt hájgondom, mivel hívólift nélküli házban laktunk és úgy jártam naponta kétszer le a gyerekekkel (ejtsd öt emelet cipelés babakocsival, kisbiciklivel). Amúgy meg rohangáltam utánuk.
De sokak ilyenkor szedik fel azt az alap 5-8-10 kilót, amire utána már csak ráhíznak.
Kapnak ők valahonnan biztatást, ötletet, valódi hasznos tanácsot? Látnak jó, életközeli, nem extrém példát, aki se nem Rubint Réka, se nem Janics Natasa?
Vajon ez a megoldás? hogy egymásnak panaszkodnak, aztán mindig akad, aki tanácsot ad, ki arrogánsan, ki kedvesebben, ki szakszerűbben, ki kevésbé? Hogy igazodjon így el egy nő, akinek jelen élethelyzetében, valljuk be, a kisebb gondjai közé tartozik a testsúlya?
Én nem vagyok se edző, se dietetikus, se a hormonháztartáshoz nem értek és a koron is túlvagyok – majd nagymamaként, sőt, anyósként asszisztálok a dologhoz egyszer. De azt tudom, hogy szakszerű józan tanácsra, lecseszésmentes motiváló szavakra nagy szükségem lett volna, lehetőleg olyantól, aki járt már ebben a szülés-cipőben, átélte, hogy mekkorát fordul az élet, a test, a lélek, amikor gyereked születik. Akkor is ha elkerült a baby-blues, a gyermekágyi depresszió.
Mert aki próbálta, tudja: ilyenkor tényleg marhára nem a kilók a prioritás.
Ugyanakkor meg lehet próbálni odafigyelni dolgokra, amik nem kerülnek pénzbe és túl sok időbe sem.
Sokan irtóznak attól, hogy a súlyukra is figyeljenek, mondván, nem akarok modell lenni, nekem a kisbabám a legfontosabb – ezt nem is vitatja senki. De a hízással nem az a baj, hogy nem szép, hanem az, hogy árt. Azonkívül nem attól jó anya valaki, hogy nem vigyáz a saját egészségére, és az egyensúlyára. 
Tényleg nem egyszerű, ott a stressz, a fáradtság, és ott vannak a hormonok.
Tipikus vita az is – a Bezzeganya-poszt kommentjeiben is előjön – attól lesz-e sok teje az embernek, ha hamar felszívódó szénhidrátot eszik? Nem, mondja az orvos, de igen, mondják a mamák, és bizony én is úgy voltam vele, elnézést, de a tejbegríz és sajtostészta után mérhetően több volt a tejem, mint más kajáktól. Az igazság megvan valahol?
Azzal viszont nem nagyon lehet sokat kezdeni, ha egy nő nem kap a párjától vagy máshonnan (nagymama, anyós, anyatárs…) segítséget – mikor tornázzon, ha a gyereket nem tudja magára hagyni egy félórára, estére meg hullafáradt? A segítőnek alapesetben az apának kellene lennie, van barátnőm, ahol így is történik, a két szülő (NEM élsportolók) felváltva jár el edzeni illetve futni – de bizony jó sokszor nem ez a helyzet, és a történetnek ez a része messze visz.
Arról nem is beszélve, hogy az otthonról való (gyerek nélküli) kimozdulás nagyon kell az egyensúlyhoz, mert a mai nők már nem arra vannak szocializálva, hogy szépen csöndesen otthon élnek. Lehet az a program persze mozi a csajokkal vagy tőlem akár bélyegszakkör  - de a mozgás se rossz – az állóképességre, az erőre szüksége van egy nőnek, aki kisgyerekes anyaként folyamatosan extra stresszes élethelyzetben él. 
Aztán egy viszonylag nyugis kb. tízéves korszak után kitör a kamaszkor a sajáterős öregedés-parákkal, esetleg egyéb olyan bajokkal együtt, mint munkahelyi gond vagy idős szülő vagy válás. Az az életszakasz se fáklyásmenet, és ott is bejátszanak majd a hormonok, és annak a korosztálynak a mozgása se téma a neten, hiába lenne fontos.
Hozzak külföldi példát?
Sok országban van olyasmi, ami nálunk nincs, nők mozgását elősegíteni óhajtó programok. Megkérdezem, bár fölösleges, nálunk miért nincs, és mikor lesz? Például Kanadában egy civil szervezet működik, s az ő honlapjuk egyik aloldalát egyenesen úgy hívják, hogy Mothers in Motion, Anyák mozgásban – olyan nőknek szól, akik maguk is egészségesen akarnak élni és a gyerekeiknek is tovább akarják ezt adni.
Megkérdezem, bár fölösleges
Megkérdezem, bár fölösleges


Megjegyzések