Julia Roberts tündérkévé retusálva


Smink fogások
Végre egy botrány a bébivé retusált-fotoshoppolt reklámnők miatt.
Angliában most le kell állítani két kozmetikai hirdetési kampányt is, mert kiverték a biztosítékot, annyira tündérkévé retusáltak híres, habár tisztes és középkorú családanyákat, például Julia Roberts-et.
Mindemögött ott van ez az egész őrület, hogy az az értékes, ami vadonatúj, az az értékes, aki fiatal és tökéletes – mert ezzel terrorizálják a nőket (és lassan a férfiakat is – mikor következnek a gyerekek?) – és még jó hogy a macskák nem néznek tévét. Legalábbis nem vettem még észre, meg különben is ugyanazt a kaját szereti 6 éve, nem azt, aminek a hirdetésében a cuki reklámnéni majdnem belenyal a macskatányérba.
Kérdem én, 100 éve ki tudta mi az, hogy cellulit? Mást is kérdezek: kit érdekelt? Visszavetette ez pl a szexualitást? Kihalt az emberiség?  
De oké, mondjuk hogy a szépség szubjektív. De ne mondjuk mégse, mert az már baj, ha egy nő értéktelennek is érzi magát, mert kövérebb-soványabb-szemüvegesebb-öregebb-akármilyenebb mint a divat- és hirdetésBarbie-k.
De – szép nap ez a mai – azt olvasom, hogy valaki (mindegy ki, egy politikusnak is lehetnek jó pillanatai) panaszt tett a brit hirdetési felügyeleti hatóságnál a fenti kozmetikai hirdetésekben megjelenő digitálisan manipulált fotók, és az ezekből fakadó túlzás, valamint félrevezetés miatt. A panasznak a hatóság helyt adott, a hirdetéseknek el kell tűnniük.
Egy fecske nem csinál nyarat, de ez azért másoknak is eszükbe jutott - mármint a panaszkodáson túl. Egy vagy két éve a francia kormány harcot hirdetett az olyan hirdetések és műsorok ellen, amelyek anorexiára buzdítják a fiatal lányokat. Pár hete az Amerikai Orvosok Szövetsége kiadott egy közleményt, amelyben nem átallották azt írni, hogy az ilyen photoshoppolt reklámok egyenesen károsak az egészségre, mert torzítják az énképet, és nahát, ők is a tizenévesekre és a gyerekek sérülékeny önértékelésére hivatkoznak.
Nálunk meg a Dove indított kampányt jópár éve, de annak meg az volt a szépséghibája, hogy bár maga az elgondolás nem rossz, a hitelét aláássa az, hogy ők is csak egy a sok kencegyár közül.
Sejtem én, hogy aki ezt blogot olvassa, valszeg túlvan ezen – de mi van a gyerekekkel, pl a kamaszlányokkal, akik ezt úgy, ahogy van, egy az egyben bezabálják? Csak van gyereked, unokád, unokahúgod? A tiniknél is (!) egyre nagyobb a plasztikai sebészeti műtétek száma, meg az evési rendellenességeké - meg egyre nagyobb a trutyigyárak profitja. Csak nem függ ez össze?
Aláírom azt is, lehet hogy ezt valahol a nők is generálják – királylányok akarunk lenni, naná, már az oviban is! és aki nem vigyáz, el is hiszi magáról, hogy lehet.
Mármint királylány.
Pedig nem.




Megjegyzések