Szenior sport: egy kanadai fotó


Világjáró barátnőnek tűnt ez fel a torontói utcákon jártában-keltében. 
Óriásplakát, rajta nem az obligát düllesztett keblek és bronzszínű kockahasak, hanem két nemhúszéves, nemkigyúrt, ámde derűs lélek, akik tornázni készülnek. A felirat szerint azért, mert ott jobb, mint otthon a kanapén. Better than our couch.
Nahát még ilyen orcapirítóan tudománytalan megközelítést. (habár valszeg több kedvet csinál mint az, hogy „mozogjunk többet”)
Ha már, akkor kinyomoztam az intézmény honlapját – ez egy torontói zsidó közösségi ház, amelynek ajtaja nyitva áll mindenki előtt, és igen sokmindenfélét szerveznek minden korosztálynak, ámde egy külön menüpont szól a seniorokról, mehetnek színházba, tanulhatnak számítógépet – és hoppá, megszámoltam, vagy tizenháromféle mozgást is kínálnak kimondottan az 55 pluszos korosztálynak, közte kétféle jóga, kezdő pilates, tai-chi, aquafitness. 
Nálunk még erősen el van tájolva, nemcsak ez az iparág, hanem úgy az egész hozzáállás. 
Ráadásul mi mind, kedves Olvasó, alighanem te is - legalábbis elvben - hatvanöt éves korukig aktívak leszünk. Nem mindegy, hogy mennyire leszünk valóban azok.
El kellene lassan felejteni ezt a negyven-ötvenen túliaknak szóló leírást meg lesajnálást.
Az ötvenpluszosok - olvastam valahol - már ma négymillióan vannak Magyarországon és a tendencia afelé mutat, hogy arányaiban egyre többen lesznek. 
És mégis, a hirdetésekben hol van ez a korosztály? amit látunk bornírt reklámokban, az csupa protézis, derékfájás, szánalmas ősporos anyósvicc-fílingek. 
Alig van olyan, amelyik az ötven- és negyvenpluszosok életerejéről, életkedvéről szólna, mondjuk valami ilyesmiről, mint itt a képen.
Aki lát ilyet, szóljon. 
(nekem most kettő ugrik be, az egyik valami lábkrém, a másik meg szemcsepp, lényeg, hogy legalább emberszámba vett ötvenesek vannak benne)



Megjegyzések