Vörösiszap és hastánc

Mert hát volt aki sms-t küldött, vagy pénzt gyűjtött dobozba a munkahelyén. De egy másik csapat embernek meg az jutott az eszébe, hogy azt teszik, amit a legjobban szeretnek a világon, és amivel fel tudják a figyelmet is kelteni: hastáncolnak egy gálán.
Jótékonyság és hastánc nem idegenek egymástól. A hastánciskolák gyakran szerveznek gálákat, fellépéseket, így a sok lelkes táncosuk mellett nagy szervezési rutinjuk van, és - nem utolsósorban kiváló közönségük. 
Szóval, a hastánc szenvedély, közösség és közönség ….
De hogy emellett eszükbe jut, sőt összefognak és lelkesen közreműködnek egy jótékonysági esemény megszervezésében, az igencsak valami. Senkit se kellett kétszer felkérni, vagy negyven táncos lépett fel, és kijött belőle egy egész estés műsor. Az adományokat aztán elvitték Devecserbe az oviba meg az idősek otthonába.
Olyan jó hinni abban, hogy jó dolgok is tudnak történni.
Joós Judit, akitől az ötlet indult, ezt írta a csapatnak:
„Büszke vagyok a magyar hastáncosokra, törzsi hastáncosokra, szuper csapat, igényes táncokkal, különleges formációkkal leptek meg minket! Tényleg sajnálhatja, aki nem volt ott, habár már a műsoridő sem bírta volna! Valóban úgy éreztem magam is, hogy egy nagy-nagy szeretet buborékban vagyunk, toleránsan, mosolygósan, odaadóan! Jó volt VELETEK!
Ui.: csúcsot javítottunk az "egy öltözőben hány fő táncos tud öltözni egy időben" számban :)”

Fotók Joós Judit törzsi hastánc iskolájának honlapjáról szépek a fotók...




Megjegyzések