Pásztory Dóri egy hős

Pásztory Dóri egy hős

Kezdjük azzal, hogy Pásztory Dóri* egy hős.
Folytassuk azzal, hogy megmászta a Mont Blanc-t, pedig helikopterről fújták rájuk a havat, mert a sajtó kiemelten figyelte őket, az EU-s csajos csapatot. (ld video a post végén)
Szúrjuk be, hogy ez nem most történt, hanem két és fél éve, s ennek az aktualitása, hogy az EU-s elnökséget ünnepelték akkor a franciák, ahogy most mi magyarok.
A franciák tehát valami nagyon ütőset akartak, s ekkor rájöttek valamire.
Tegyük fel mi is a kérdést: kétszázkét évvel ezelőtt hogy került fel a Mont Blanc csúcsára egy Marie Paradis nevű szolgálólány? De tény, hogy 2008-ban ez a mászás Pásztory Dórival azért jött létre, mert meg akarták ünnepelni a kétszázadik évfordulóját annak, hogy az első nő feljutott Európa tetejére.
Végül jegyezzük meg, hogy egy NŐI évfordulót és NŐI projektet választottak nyitóeseménynek... egy olyan országban ahol a sportminiszter(ek) és a sport államtitkár is nő...
Biztos véletlen.
Én csak mint afféle dr Watson segédkeztem az utazás előkészületeknél, s amikor Dóri elindult Párizsba, a neten megnézegetettem a képeket a Mont Blanc-ról, s akkor egy kicsit megijedtem.

Dóri a többiekhez képest is nehezebb helyzetben volt a keze miatt, ráadásul a jól kitalált marketingtörténetből végül a kemény magashegyi környezetben egy valóságos hőstett kerekedett az elkapkodott előkészületek, a kevés felkészülés, az oxigénhiány miatt. 

Nem volt egyszerű menet, se neki, se másnak. Mesélték, hogy amikor bevárták egymást egy-egy pihenőn, reszkető lábbal, átfagyva, kimerülve, a sírás szélén, akkor ott megtapsolták, megkönnyezték egymást, ahogy felbukkantak egymás után. 

Végül sikerült nekik, és - bár az egész őrültség volt - sikerült megmutatni, hogy mennyi erő és keménység tud szorulni egy lányba. Egyikük ezt mondta: "Megmutattuk, hogy képesek vagyunk megmászni a hegyet a fizikai valóságában és megmászni a jelképes hegyeket az életben".

200 évvel később, Dóri is biztos a képen van valahol :) Fotó: AP

Lássuk elindul-e a videó:
(bírom ahogy a helikopter ráfújja a havat a mászókra...:/ Mindent a kommunikációért ugye. 

Forrás itt

Erről két és fél évvel ezelőtt bővebben írt a sajtó is, megtekinthető pl itt.

* Aki nem tudná, Pásztory Dóri Sydney-ben és Athénban, paralimpián aranyérmeket nyert úszásban. Az EU-s hegymászó csapatba a Gondolkodj egészségesen programban való részvétele miatt is került be.

[ ... ]

Holdvilágos éjszakán

Holdvilágos éjszakán

Holdvilágos éjszakán.. miről álmodik a lány? Persze jó lehet a királyfi tán, meg a hófehér paripán, de mindez semmit se ér, ez csak egy érdekházasság:)

Nade az nem lenne inkább az igazi nagy kunszt, hogy valaki azt mondja, To me, you are perfect - nekem Te magad vagy a tökély? 

Ha már mi nők, magunknak ezt olyan ritkán bírjuk kimondani. 

Ezért találtam ki most ezt a karácsonyi fejlécet, egy karácsonyi filmből.

A mai napon mindenesetre fogadjatok el tőlem egy fontos jótanácsot. (Azon túl, amit Billy bácsi tanácsolt a filmben: ne vegyetek drogot... legyetek celebek és akkor majd ingyen kaptok)
Szóval a tanács.

Nagyon  fontos a mozgás, és legalább ugyanolyan mérhetetlenül fontos a megfontolt táplálkozás. 

Tehát kedves Olvasó, ne feledd, Karácsony idején minden egyes étkezés előtt és után fokozottan ügyeljünk a helyes kalóriabevitelre.

A filmet meg remélem nem kell senkinek bemutatni, de ha mégis, akkor az illető(k)nek a legjobb lesz, ha megnézi(k).

Keira Knigthley az, aki itt háttal a kamerának álmélkodik, hogy nahát miket mond neki ez a fiú... Nade  a zsengekorú és pehelysúlyú Keira Knightley-nak könnyű... Mit tud ő még az életről? :)) Neki még sokan mondják. 

Akkor kezd izgalmas lenni, amikor már senki nem mondja.

Minden Olvasónak kívánok tehát Karácsonyra (és máskorra) egy ilyen üzenetet, miszerint ő a tökély, és megérdemli hogy vigyázzon magára, az egészségére, testére-lelkére, minden életkorban és testalkatban.

[ ... ]

Szoknyások előre 2.

Szoknyások előre 2.

Az előző szoknyás poszt után annyi reakció jött, hogy ezekre érdemes egy pillanatra visszatérni. 

Először is itt balra a képen látszik, amit valaki kérdezett, hogy ez a btwin kerékpáros szoknya egyben sort is, ami nemcsak biciklizés közben nem hátrány.

Van aki szerint ha ez voltaképpen úgyis sort, akkor meg minek egyben szoknya (is)? Nem fából vaskarika-e? 

Erre az a válasz, hogy aki van olyan elvetemült, hogy szoknyában szebbnek, vonzóbbnak, nőiesebbnek érzi magát, egyszóval jobb benne a közérzete, önbizalma, életkedve, az bizony szoknyát vesz futáshoz, bringázáshoz és kész. Mert csak :)
Úgy tűnhet, a szoknya praktikum, kényelem, ízlés kérdése. Vagy mégse csak az?
Van, aki szerint a szoknya azért jó, mert így a közönségnek jobban tetszenek a sportoló hölgyek. Merthogy szent a nézettség (=reklámbevétel). E nemes céltől fűtve maga Blatter FIFA-elnök pl pár éve a forrónadrágot javasolta, de a női játékosok leüvöltötték a fejét, mondván, nem szépségre megy a játék, hanem erőre, gyorsaságra, ügyességre. De maradva a szoknyánál, Amerikában tavaly új próbálkozás történt a fociban: felkínálták a női játékosoknak ezt az alternatívát:

A szerelés Puma, a Fotó AP

A női ökölvívásban is próbálkoznak a szoknya újraháziasításával - itt is egyelőre mint lehetőség van felkínálva a versenyzőknek, a fentiekhez igen hasonló okból. És lám, a dolog működik, így már jobban szereti a sportsajtó, elvégre az alábbi fotó volt a nap sportképe idén áprilisban  - mindkét versenyző szoknyában: 

Cikk az origoról, fotó: MTI

Végül csak egy mondat, amely talán furán jön ide, egy, az előzőekhez képest amúgy abszolút nőies-szoknyás műfajról: a hastáncórán Bea a kezdőktől megkövetelte a nadrágot a lányoktól, mégpedig azért, hogy a helyes láb- meg térdmozgást ellenőrizze ő is, meg a csajok is a tükörben.

Fotó: Baranyai Bea

És persze hálistennek ott a mozgások egész sora, ahol tökmindegy, szoknyában vagy nadrágban, vagy sortban nyomod, és csak te döntöd el, mi tetszik, és mitől érzed magad annak, aki igazából lennél:) 

[ ... ]

Szoknyások előre

Szoknyások előre

A szoknya egy kihalás szélére került faj a sport tágas állatkertjében. Olyan kicsiny, elszigetelt területeken találhatók már csak túlélő populációi, mint tenisz, műkorcsolya, gyeplabda. 

Az eltűnése mellett szól a kényelem, míg a megmaradás mellett leginkább a hagyomány. Mondhatnánk, hogy szebb, elegánsabb a szoknya, de egyrészt ez nem mindig igaz, másrészt pedig ugyan kit érdekel az elegancia pl egy csapatsportban? Rendben, a korinál lehet azt mondani, hogy az esztétikai élmény miatt van előírva a szoknya, hiszen azt is pontozzák a versenyen. De akkor vajon miért nincs a női tornában, RG-ben, aerobikben? És miért van viszont szoknya a teniszben és a gyeplabdában?
Ezek a szoknyák persze - amint az egy eltűnésben lévő tisztességes fajhoz illik - már leginkább csak jelzésszerűek, ami jogos, elvégre egy csapat- vagy küzdősport közben zavaró lehet egy akármilyen kicsike szoknya is. 

Ugyanakkor ha csapatsport, akkor a fociban miért játszanak drabális sortban, ha a gyeplabdában viszont szoknyában?
Szóljatok rám, ha már nagyon mélyen szántok gondolatilag! :)

Inkább jöjjenek a fotók: szoknyások, előre! 

Gyeplabda: szoknyában játszanak a csajok

A teniszről tudjuk, hogy szoknyás... - Szávay Ágnes

...és a műkoriról is - Sebestyén Júlia a képen, de kár hogy idén abbahagyta!

Egy kis amerikai cég pedig saját márkát indított, mert a tervezők megunták a szerintük unalmas és egysíkú kapható sportruházatot, és valami csajosabbat akartak a hosszú futóedzésekre és versenyekre. Beépített sort ebben is van.

Ők tervezik a szoknyákat, és tényleg futnak is, és tényleg ikrek: Runningskirts 

Vagy itt van ez a holland amatőr focicsapat (FC de Rakt), két éve elkezdtek szoknyában játszani, de túl sok követőről nem tudni... pedig a sajtó imádta őket. Kérdés hogy mely okból, talán a kiváló játéktudásuk miatt, igen, bizonyára.
Az ellenfél maradt a klottgatyánál. 

Egy szoknya, egy nadrág

[ ... ]

Ketten egy palackkal

Ketten egy palackkal

"...meg se mukkant az óra végéig. Akkor odakopogott a tanító úr elé, és engedelmet kért tőle arra, hogy őneki ne kelljen hazamenni délre. Nagy-messzire laknak, túl a városon, oda-vissza meg se lehetne tenni az utat délutánig még rendes lábú embernek se.

- Én pedig csak olyan bice-bóca vagyok - tette hozzá egy kicsit bánatos mosolygással." 

Szép és szomorkás ez az idézet a Kincskereső kisködmönből - de most megint láttam, hogy szerencsére vannak, akik egészen máshogy gondolják a fogyatékkal élők, köztük a gyerekek bevonását az érdekes és izgalmas tevékenységekbe, legyen ez akár olyan technikai sport, mint a síelés, vagy a búvárkodás. 

Egy dologban biztosan hasonlít a látássérültek síelése vagy az értelmi vagy más fogyatékos merülése: mindig társsal zajlik, és mindig egy olyan sziklaszilárd bizalommal, amely olykor egyik fél számára sem egyszerű.

Egy úszóversenyen voltam vendégségben a hétvégén Rákospalotán. Gyerekek versenyeztek ott, mindenféle fogyatékkal élők - hallás- és látássérültek, értelmi fogyatékosok  és mozgássérültek. A verseny végén, míg számolták az eredményeket, kiürült volna a medence - de ekkor jöttek a búvárok! Hoztak ládában kis uszonyt, meg gyerek-búvárszemüvegeket, amelyeket fel lehetett próbálni, és aki bátor volt, le is merülhetett valamelyik felnőtt búvárral.

A képek ezúttal sajátok.
A búvárok az Újbuda BHG Búvárklubtól jöttek.

Parton és a vízben nagy az izgalom

Ketten egy palackkal: látszik a sárga cső, amin át a kislány a levegőt kapja

A lányok ugyanolyan bátrak voltak ám:)

Anya ügyes voltam:)

[ ... ]

Kívánságlista és abszurdságok

Kívánságlista és abszurdságok

A karácsonyi kívánságlistával úgy jártam, hogy amikor meghívást kaptam Kameotól is és Szöszkeboszitól,  először is hosszan és kifejezően bambultam magam elé, aztán másnap és harmadnap  is... mígnem rájöttem. Problémás és abszurd a listám. 

Szeretném, hogy karácsonykor idén is együtt nézzük megigézve a karácsonyfát meg a gyertyákat, ámde mindez varázsütésre jöjjön létre, bevásárlási pszichózis és egyéb előkészületi dübörgések nélkül. 

Szeretném, hogy a szívemnek-kedveseket ne érje baj, betegség, bánat. Nemcsak karácsonykor nem,  hanem hétfő délutánokon és csütörtök reggeleken se... ameddig lehet.
Nem tudok világgámenést kívánni magamnak, pedig néha szoktam (ti nem?) - mert őket nem tudnám itthagyni, velem jönni meg nem nagyon akarnának. Ezért nem segítene rajtam az a régi spanyolországi ház sem azon a tengerre néző domboldalon, amit lottóötös esetére elgondoltam magamnak.

Szeretnék jó sokat örülni mindannak, amit szeretek. Blogot írni, verebeket nézni a bokron a buszmegállóban reggel, kávét inni bent a kollegákkal, a kedveseknek e-mailt írni, macskát simogatni, elutazni és hazajönni, hallani amikor éjjel vagy hajnalban zörög a kulcs és egy darabig megint otthon van mindenki, merengeni, nevetni, az élet nagy dolgairól beszélgetni, jókat enni, álmodni, táncolni. 

Szeretném megtanulni úgy érezni az életet tíz-húsz év múlva is, akár az a flamenco táncosnő.
A lista aztán a végtelenbe vész, szerepelnek még rajta olyasmik is, és csak a publikusakból néhányat... hogy legyen mindig kitakarítva és elmosogatva, de ne nekem kelljen, meg jöjjön össze egy életmódváltás, de ne kelljen azzal se sokat vacakolni, meg menődjek el fogorvoshoz de ott se nekem ne kelljen jelen lennem és a fúrót hallgatni rettegve, meg az is, hogy múljék el rólam valahogy ez az x kiló. Ámde hogy lássátok, hogy nem vagyok (annyira) telhetetlen, az éveim maradhatnak.

Akiknek továbbküldöm a meghívást:
Bea, mert nála kezdtem el botladozni hastánc címen
A két Lotti, mert ő vett rá
Timi, mert okosakat ír
Via, mert jókedvet csinál a blogja
Tara, mert a ducikat is embernek tartja
Kyra, mert vele cseréltem először posztot
Fanny, mert leckéket ad őserő és életöröm témakörökben

És a Hely, ahol összegyűlik az összes kívánságlista:

[ ... ]

Pro és kontra zumba

Pro és kontra zumba

Különös marketingfogás ... lötyögés ... pár szimpla alaplépés ismétlődése ... tánc helyett hömpölygés ... lépésre csak hajazó mozdulatok ... menj helyette buliba, az olcsóbb ...  óvodás hadonászás... ezeket kérem szépen mind a zumbáról olvastam vagy hallottam.
Röstellem, de ez van, én magam nem próbáltam ki, nekem túl vehemens valahogy, és csak részben azért, mert a kondim mostanság valahol erősen rejtőzködik.
Írtak már a zumbáról sokan, sok-sok jót, de vannak, akik azért szúrósabb szemmel nézik.

Íme három, afféle kritikusabb lelkületű cikk, csökkenő durvasági fokozatban, az első a legszigorúbb:

Egyórás latinblokk a Jamben 

Elhiszed hogy lefogysz és tudsz táncolni 

Egy mértéktartó, de még mindig nem rajongó írás: Teszt: zumba

Hanem... mi van, ha a lényeg éppen abban van, amit kifogásolnak a szigorú szemű edzők a zumbából: ha nem a szép mozdulat, nem a pontosság, nem az erősítés, mégcsak nem is a kalóriaégetés a cél, hanem egyszerűen az eufória, a jókedv, az életöröm.
Egy kezdő is be tud kapcsolódni, sőt a latin zene, a bulihangulat miatt rögtön első órán már képes élvezni is, amit csinál.
Már ha ezt a fajta élményt keresi.
Mi van, ha éppen ez a titka a sikerének, mert egy rahedli nő van, aki tele van komplexusokkal, fél, hogy béna, lehet hogy az is egy kicsit, és azért nem megy latinbuliba, mert görcsöl hogy nem lesz párja, meg szeretne gőzkiengedősen szórakozni - itt megteheti, lehet hogy máshol nem.
Kikus írta itt a blogban a zumbaórájáról: "nem arról szól, jól, pontosan csinálod-e, hanem hogy csináld és élvezd. Azt tapasztaltam korábbról, hogy nagyon sokaknak pont ez okoz problémát és veszi el a kedvét a mozgástól, hogy nem tudják elég tökéletesen végrehajtani az adott mozdulatsort, amitől egyrészt rágörcsöl az ember, tehát mégúgy sem megy, másrészt elveszi a kedvet".
Ha marketingfogás, hát az, és éppen erre a létező igényre érzett rá az, aki kitalálta.
Jut eszembe, a fenti fotót egy amerikai zumba gold (mérsékeltebb intenzitású zumba-alfaj, a még kevésbé fittek részére) órarendnél találtam. Vagyis idősebbek is elkezdhetik - mármint Amerikában - mert Magyarországon tudtommal még nem létezik.
(Számomra rejtély, miért van rajtuk rázóöv)

[ ... ]