Speedfitness, avagy az intenzitás magas foka - vendégposzt

Speedfitness, avagy az intenzitás magas foka - vendégposzt

Ezt az újdonságot VassHeni próbálta ki és írta le nekünk, íme:

Hallottatok már az EMS (electro-myo-stimulation = elektromos izomstimuláció) technológiáról?

Ha nem, semmi baj. Én a szakmám és egyéni érdeklődési területem miatt már korábban hallottam valamit a rehabilitáció és a különleges edzésmódszerek között erről. Így amikor megérkeztem a bemutató alkalomra és végighallgattam a mellém rendelt tréner, a ragyogó kék szemű Anna, követhető hosszúságú bevezetőjét, semmi újat nem hallottam. Persze előzetesen elolvastam a speedfitness honlap honlap ismertetőjét is, az átöltözést és az edzés megkezdését követően mégis nem várt meglepetés ért.  

Hozzá kell tennem, hogy részemről a természetes módszerek, a szabadban, és ha alkalom adódik csapattársakkal végzett sportolás élvez előnyt. Sőt, némi szkeptikus gőgöt is éreztem az edzés megkezdéséig, gondolván a rendszeres futás és tornázás után hatékonyabb módszert nem nagyon tudnak mutatni nekem. Tévedtem! :)

Az edzés: 15 perc fokozatosan növekvő intenzitású, kezdő mivoltomnak megfelelően többnyire egyszerű testhelyzetekben végzett lassú mozdulatok és statikus erőkifejtések kombinációja, amit a rám szerelt készülék elektromos stimulációja vált ki. Az edzés felénél, ahol az impulzusok szabályozott emelkedésének köszönhetően kezdek fáradni, még hálásabb vagyok Anna pontos és jól érthető instrukcióiért, megnyugtató jelenlétéért. 

Mi jöhet még? Se légszomj, se lihegés, se izzadtságcseppek, se őrült tempójú helyváltoztatás, mégis azt érzem, hogy izmaim és koncentráló képességem is igazi kihívásnak tesznek eleget. Örömmel konstatálom, hogy a rám tett pántok és mellény segítségével testem vázizomzatának igen jelentős részét egyszerre dolgoztatom, amire a hagyományos edzésmódszerekkel vagy gyakorlatokkal nem is vagyok képes, közben pedig élvezem, hogy minden gondolatommal, érzékszervem a feladatok végrehajtására koncentrálok.  Nincsenek kósza gondolatok, vagy üresjáratok, amikor csak imitálnám az edzést. És néha rövid kacagással reagálok az új testi érzetekre. 

Miért? Hölgyeim, bár tisztában vagyok a torna és jóga gyakorlatok alatt tudatosan dolgoztatott gátizom létezésével, ilyen „felejthetetlen találkozást” mégsem tapasztaltam még :) 

Eredmények. Az edzés és a fehérje koktél elfogyasztását követően lélekben és fejben fellelkesülten, testben elfáradva ballagtam hazafelé, és azon tűnődtem mi lesz velem másnap… Izomláz? Igen, egészen negyedik napig. 

És még? Már az első alkalom után is látható formálódás az izmaimon. 

Hogy ajánlom-e ezt a módszert? Ha fogyni vagy állóképességet szeretne fejleszteni továbbra is gyaloglás, bringa, nordic walking, úszás, futás párti vagyok. Azonban, ha formálódni szeretne, kevés az ideje, vagy egyszerűen érdeklik az új edzésmódszerek, mindenképpen próbálja ki a speedfitnesst! 

Érvek a Speedfitness mellett:

+ hatékony izomépítés: a testre simuló elektródáknak köszönhetően pont a megfelelő helyen éri az izomzatot a stimuláció, és olyan erősségben, ami az egyéni céloknak felel meg
+ín- és ízület kímélés: az elektrostimuláció csak az izmokra hat, így a konvencionális ellenállásos tréningnél ismert ízületterhelés nem jelentkezik
+extrém rövid ideig tartó edzés: a teljes testizomzatot egyszerre edzi, így nem kell hosszú órákat tölteni a konditeremben, míg minden testrészünkön a megfelelő terhelést és intenzitást elérjük, így az időhiányban szenvedőknek is ideális sport
+zsírégetés, zsírszövet-csökkenés: az optimális zsír-izom arány kialakulásával testünk jóval több kalóriát éget el még álmunkban is
+kötőszövetek vérellátottságának javulása, cellulit tüneteinek és okainak csökkenése, vér- és nyirokkeringés fokozása
+izombeli hiányok és diszbalansziák kiegyenlítése
+jobb közérzet kialakulása: stresszhormon-szint csökkenése és boldogsághormon-szint növekedése
+deréktáji fájdalmak kezelése: a gerincoszlop tartásához szükséges, mélyen fekvő tartóizmok megerősítése
+vizelettartásért is felelős gátizomzat megerősödése, szülés utáni rehabilitáció
+sportolóknak teljesítményfokozás: robbanékonyság, dinamika, gyorsaság növelés
+biztonságos működés: számos klinikai vizsgálat bizonyítja a Speedfitness szenzációs eredményeit és biztonságos működését.

Fotó: http://www.speedfitness.hu/

[ ... ]

Anya, most te is!

Anya, most te is!

A női mozgásprojektek talán legnehezebb momentuma - tudománytalan megfigyeléseim és még tudománytalanabb saját élményeim alapján - a kezdet. Felállni a székről, elindulni az uszodába, bemenni az aerobikórára. Onnan kezdve, ha jólesik a dolog, már nem annyira nehéz. 

A motiváló erőket sok helyen ragozták már, de ezek között nem gyenge az a kérdés: ki az, aki elhív engem? ki az, akivel összetalálkozhatom az edzésen, és megdícsér, ha ügyes vagyok és biztat, ha béna, meg aki hiányol, ha nem vagyok ott és örül ha mégis újra megjelenek?

Nemrég egy kedves ismerősömék sportnapot szerveztek egy Békés megyei falu iskolájában.  A résztvevők persze a gyerekek voltak, akiket kézilabdázni tanítgattak. A nap végefelé aztán kitűnt, hogy jé, a gyerekekhez anyukák is tartoznak, akik haladó hagyományaink értelmében a padon üldögélték végig a gyerekek edzését. 

Ekkor az egyik edzésvezető, aki amúgy zumbaoktató is, rögtönzött zumbaórát tartott - s ekkor a gyerekek mellé-mögé, láss csudát, az anyukák boldogan beálltak. 

Itt keveredek tehát vissza a motiváló társ kérdéséhez. Azok a nőtársak, akik - nincsenek kevesen kis hazánkban! - maguktól nem, vagy nehezen, vagy csak bűntudattal mennének el egy mozgás- vagy neadjisten táncprogramra, egészen természetesen kapcsolódnak be, ha a gyerekük hívja őket: anya, most te is.

A sportnap kézilabdás részéről vendégposztot írtam a Fészekalj blogra.

Íme néhány kedvenc, anya te is témára :) 

Még több kép a pusztaföldváron megtartott sportnapról itt: http://www.facebook.com/bela.grundmann#!/album.php?aid=260833&id=667559427&page=6

[ ... ]

Mezítláb a parkban

Mezítláb a parkban

Hadd írjak most kivételesen egy olyan táncprojektről, ami még aktuális :) Ha érdekel a hastánc, ha szeretsz mezítláb a fűben táncolni, vagy nem tudod pontosan, hogy szereted-e, de esetleg kipróbálnád, akkor ez lehet, hogy neked szól. 

Baranyai Bea hastánciskolájában diszkrét kis márvány emléktábla hirdeti majd, hogy én magam is nála kezdtem annak idején, s ez gondolom elég ajánlólevél :) De itt a blogban is láthatjátok az egyik órájáról készült videot, hastánc flitter nélkül címmel. 

Ez most egy szabadtéri fűbentáncolás lesz, amely bárki számára nyitott, és Bea megígérte, hogy nem haladó óra lesz, hanem egy jóhangulatú mozgás és kedvcsinálás az egészen kezdőknek és kíváncsiaknak. Nincs szükség flitterre, bikinire, fátylacskákra, semmilyen hastánc-egyenruhára :) Én életem első óráját farmerban nyomtam végig, mert nem volt nálam váltóruha, úgy ráncigált el a barátnőm (áldassék a neve :) Onnan kezdve viszont mindig volt, mert Bea óráin leizzad az ember. Ő teljesen átmozgatja a csapatot tánc közben, ráadásul tisztességes bemelegítést tart az elején és nyújtást a végén (ritkaság!)

Erre a szabadtéri nyílt órára meghívta a tanítványait, azok rokonait, barátait és üzletfeleit, valamint mindazokat a nőket, akik kipróbálnák, milyen érzés lehet ebben az elkényelmesedett világban kinn a természetes közegben táncolni, mozogni, sportolni. 

"Néha nem ártana megtapasztalni a fű puhaságát, a szellőt, napfényt. Amúgy még én se csináltam ilyet, úgyhogy kicsit izgulok:)" - ezt ő mondta a saját szájával :)

Hogy a  zene milyen lesz? Beát ismerve, hát nem az édesbús fülledt irányzatok várhatók.

A hely - mert már felderítette a terepet - a Holdudvartól pár méterre található, mert nem a Nagyrétre akart kivonulni, de nem is elbújni valamelyik bokor mögé a Duna parton. De aki nem ismeri a Margitszigetet, vagy nem szeretne egyedül menni, választhatja a megadott találkahelyet, ahonnan együtt ballag át a csapat a szigetre.

További info ITT

"Vissza a természetbe"

INGYENES, nyílt hastáncóra a Margitszigeten

Időpont: szeptember 04. szombat

Találkozás: 15.30-kor a  Roxy Studio vagy 16.00-kor a Holdudvar/Casino előtt

http://www.baranyaibeata.hu/

[ ... ]

Egy táncos akciót is el kell találni

Egy táncos akciót is el kell találni

Fotó: Adrian Yee / StockXChng

Nem igazán tudom, mi más odaát, a nagy víz túlsó partján, amitől egy sor jó mozgás projektjük van? Több lenne a nő? nem hinném. Több lenne a kormányzati pénz a nők mozgásprogramjaira? Ez sem igaz. Több a civilszervezet, több a lelkesedés, az optimizmus? Vagy több a szponzor? 

Ránk is ránkférne a győzködés, kedvcsinálás, a szervezkedés. 

Július 31 a tánc országos napja volt az USA-ban. 

Lehet lenézni az amerikaiakat - de az tény, hogy nem egy olyan projektjük van e téren, amire mi csak nézünk.

Már írtam itt a Nők mozgásban-on is olyanról, hogy Női egészséghét, meg olyanról, hogy nők és lányok országos sportnapja, sőt azóta találtam mást is, de egyik se Magyarországon jött létre.

Megjegyezném azt is, hogy az USA-ban nincs is sportminisztérium, az állam alig ad pénzt a sportra. Talán ezért is van annyi kezdeményezés, ilyen-olyan sportnap, táncnap, egészséghét?
Jó lenne tudni azt is, hol mozognak többen, ott vagy itt, és főleg, hol folytatják többen az akció után saját kedvükre.
Csak egy-egy nap, egy-egy hét egy ilyen akció, de ha jól el van találva, közelebb kerülhet a pozitív életszemlélet üzenete, vagy esetleg máskor is megmozdul, aki ezen az egy napon kipróbálta, de ez nem megy magától.
Emlékszem egy Challenge Day-re, Südi Iringó előtáncolt Budapesten az Erzsébet téren a szökőkútnál. Iringó ügyes volt és profi, a megmozduló népet azonban kivezényelt kisiskolások voltak hivatva ábrázolni. Lelkesek voltak és ropták, de mindenki más, a tízévesnél idősebbek leginkább nagy erőkkel ácsorogtak. Még csak nem is örültek a zenének, napsütésnek, ugrabugráló népeknek, ők éppcsak kukkolni maradtak. Elárulom, én meg a kolleganőm beálltunk, táncoltunk (én az életkoromat és testalkatomat meghazudtolva:), néhány főnyi elszánt másik őrülttel együtt, de a ránk bambulókra pillantva nem volt az az érzésem, hogy itt most működne bármi.
A két eseményt ugyanúgy szponzorok finanszírozták, ugyanúgy központi szervezéssel zajlott, és ugyanúgy az egész országra kiterjedt. Ugyanúgy az volt a cél: egy adott napon/héten sok ember sok helyen hasonlóra gondoljon és hasonlót cselekedjen, s az üzenet is ugyanaz volt: mozduljatok meg végre.
Az amerikaiaknál a bevonták a programokba a meglévő tánc- és aerobik-klubokat is. Lehetett szervezkedni akár saját körben is, és lehetett bármilyen stílusban nyomni. Lehetett olyasmit is bevállalni, hogy nagy flashmob, vagy kis órai aerobik koreográfia betanulása, videok feltöltése - de olyan is volt, aki idősotthonokba ment előadást tartani, némi tánctanítással.
Az se mindegy, mivel veszik rá a népet a mozgásra. Azért-e, mert kell az egészségnek, vagy azért, mert csak, mert mozogni-táncolni jó.
Itt a végén pedig egy video: (csak 57 másodperc!!) egy aerobik csoportnak a nagy napra betanult kis koreoja, szándékosan azért hoztam, mert nem kockahasú profi szálkásizmúak, hanem teljesen civilek és nagyon élvezik, s erről beszélek :)

[ ... ]

Mit látsz a tükörben?

Mit látsz a tükörben?

Vendégírás következik, fogadjátok szeretettel Timi posztját.
Sokszor egy válság, egy krízis a legjobb irányba terel bennünket – csak bírjuk ki odáig, persze. Így kerültem én is a „mozgás-öröm” élmény közelébe. De addig...

Az énképembe viszonylag korán beépült a „dogma”, miszerint én nem vagyok az a sportolós típus. Mozgékony, pörgős voltam mindig, de a rendszeres sportolással valahogy úgy voltam, hogy nekem ehhez nincs érzékem. Iskolás koromban belekezdtem ebbe-abba, de korán levontam a tapasztalatokat, hogy a labda túl gömbölyű nekem, hogy a tornaszekrény veszélyesen billeg, vagy hogy a magasugróléc mindig pont láb alatt van, és az edzők persze ordítanak. Álltam megszégyenülve, szerencsétlenül egy tornaversenyen egy csapat kislány között, akiket mind leigazoltak a helyi torna egyesülethez, kivéve engem meg egy másikat, és így maradtam a vágyott kis kék könyv nélkül, de legalább jó időre traumatizálva. Aztán jött a kompenzálás, tanultam sokat, és igyekeztem megúszni a gimis tornaórákat, mert kamaszkorban még kellemetlenebb a sutaságot a tornadresszel is fokozni. Felnőve volt még egy két kísérletem – pl. elmentem a menő fittneszterembe, ahol mindenki hosszú combú volt, és szoláriumbarna. És persze fitt. Nyilván én egyik sem. Arra jutottam, ami nem megy, ne erőltessük.

Talán más is volt már úgy, hogy amikor „minden egész eltörik”, eltűnnek a krízissel azok a dogmák, hitek is, amiket eddig magunkról gondoltunk. Változni akartam, változtatni, új fejezetet nyitni. Úgy mentem el ismeretlenül, egyedül egy aerobic órára, hogy a legrosszabb, ami történhet az az, hogy ügyetlen leszek, a ritmus mellé lépek, és nem tudom megjegyezni a koreográfiát. És akkor mi van? Nagyságrendekkel komolyabb gondjaim voltak akkoriban. És megtörtént a csoda, nem „lógtam ki” a sorból, nem voltam – nagyon :) – ügyetlen. Sőt. Óráról-órára azt éreztem, hogy megnyertem egy csatát. 
Felfedeztem, hogy amíg a test dolgozik, az agy különleges, kristálytiszta gondolatokat, ötleteket szül. Elfáradtam, persze mint a fene, de egy más szinten elképesztően letisztult lettem. Korábban sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnék a saját szakmámban – pszichológus vagyok – valami olyat csinálni, ami integrálja a korábbi tudásomat, de egy új fejezetet is nyit. Így körvonalazódott egy női blog ötlete, amelyben a kolléganőimmel együtt át tudunk adni olyan tapasztalatokat, élményeket, tudásokat, amelyeket csoport, vagy egyéni terápia formájában tettünk eddig. 

És egy aerobic órán, ahogy láttam magam mozogni- élni a tükörben, megszületett a blog címe is: Nő a tükörben.

És mivel az élet az egyik legjobb rendező, az elsők között találtunk rá a Nők Mozgásban blogra. A lélek meg a test. 

Lejegyezte a Nő a tükörben csapatából – Timi.

"Felfedeztem, hogy amíg a test dolgozik, az agy különleges, kristálytiszta gondolatokat, ötleteket szül."
A fotót Bolla Eszter készítette, a képen Lakner Kinga látható. A nevükre kattintva nézzétek meg a fotóikat, megéri.

[ ... ]

45+ és fogyatékkal élni: összefüggés?

45+ és fogyatékkal élni: összefüggés?

Az összefüggés első blikkre az, hogy létrehoztam ezt a két címkét itt a blogban. De aztán eltűnődtem, amikor láttam leírva őket egymás mellett.
A nőknek szánt mozgás, az e köré szerveződő akciók, képzések, az ezerféle mozgásforma, a bátorság, és az önbizalommal kapcsolatos problémák az, ami a leginkább érdekel.
Sokak szerint a nők le vannak maradva e tekintetben a férfiaktól, kevesebb bennünk az elszántság, hogy szerezzünk magunknak saját örömünkre programokat, elmenjünk futni vagy táncolni vagy jógázni, kevesebb bennünk az önbizalom, hogy ilyesmibe belevágjunk, végül pedig kevesebb támogatást is kapunk általában a családtól
Engem a család nem bántott, de pl emlékszem, amikor kisgyerekes anyukaként jártam tornázni, s egyszer megkérdezte tőlem, rosszallással a hangjában, a drága szomszéd néni, hogy hogy-hogy? nem vagyok elég fáradt a gyerekektől?
Nade mindeme problémák lájtosnak tűnnek akkor, ha az ember már 45-50 fölötti, vagy esetleg valamilyen fogyatékkal él. 45 fölött megszaporodhatnak a kilók, a magánéleti, egészségi, önbizalmi stb gondok.
De mindezt nem lebecsülve, nem lehet nem látni azokat, akik elé az élet olyan dermesztően egyszerű és megkerülhetetlen technikai akadályokat állít, amelyekről fogalma sincs annak, aki nem próbálta.
Ehhez álljon itt egyik kedves blogtársam - Mosolyka - blogjából egy mondat:

"Többeknek már az is mizériát jelent, ha fel kell állni valamiért a kényelmes fotelból, mások pedig egész életükön át azért a néhány lépésért küzdenek."

De a legjobb, amikor olyanokról írhatok, akik leküzdik a bénító külső és/vagy belső körülményeket, legyen az gyerekkorból ittrekedt önbizalomhiány, félelem, mai gúnyolódó anyós, időhiány, sérülés, kerekesszék, 20 kiló túlsúly - kinek-kinek mást pakolt be az Élet - szóval akik kimozdulnak ebből valahogy.
Így kapcsolódik össze a két új címke is, a 45+ és fogyatékkal is.

[ ... ]

A breakdance, mint kiút

A breakdance, mint kiút

A táncban néha nem minden olyan heppi. A flamencoban sem, és - mondjuk - az életben sem.
Itt van például a break.

Amennyire utánaolvastam, a break és a hip-hop a hetvenes években született Bronx-ban, olyasfajta etnikai bandaharcok közepette, mint ami ismerős az ötvenes években játszódó West Side Story-ból is: állandó feszültség, bandaháborúk, erőszak. 

Ez a tánc ott, az utcán született, sok elem összeolvadásából, de a táncelemek között van olyan is (uprock, mert képeztem magam kérem), amelyik konkrétan a verekedésből alakult ki, úgy, hogy ha két banda összerúgta a port, a két vezér harcot mímelve mérkőzött meg egymással – ez néha elég is volt a harc befejezetté nyilvánításához, néha csak a csata helyszínét választotta meg a győztes. Nem ártatlan események ezek - battle (csata) a neve a breakdance versenyeknek, ahol bíró és szabályzat nincs, de van kódolt mozgás, jelbeszéd, agresszivitás, személyes erőfitogtatás. Idővel lettek bírók és lettek szabályok, de az erődemonstráció, a harci jelleg megmaradt.

Van Kanadában egy civil szervezet, amelyik éppen a break-kel szeretné a külvárosokban, lepukkant lakótelepeken, iskolákban jelenlévő fajgyűlölettől és erőszaktól elvonni a gyerekeket-tiniket, mégpedig pozitív módon, a saját kultúrájuk segítségével. Innen kezdve ugyanarról beszélünk: az önbizalom javítása, a pozitív életszemlélet segítése, az indulatok pozitív csatornába terelése. Nem felvilágosító előadásokat tartanak, hanem kivonulnak a táncosok egy-egy problémás gimibe – és a bemutató után lehet jelentkezni. Az alapítvány oktatót is küld, ha kell, és website-ot működtet, ahova ki-ki feltöltheti a saját táncát, csatáját. 

Egy ilyen, tanítás utáni iskolai breakelésről készült videot találtam a honlapjukon. S ha már csajok mozgása a blog főtémája, 00:32-nél és 1:44-nél éppen egy lány lép majd a színre, tök ügyes, legalább őt nézzétek meg:)

Csellengő fiatalok sportba, játékba bevonásával foglalkozik nálunk Magyarországon az Éjféli Sportbajnokságok hálózat, egyre több klubbal, ami mutatja, hogy a gyerekek vevők rá.

Annyi erőszak nincs az utcán, mint Amerikában, bár meg kellene kérdezni egynémely pedagógust, gyerekeket - de ami a lényeg, vajon működne-e ez a break-dolog nálunk? Vagy működik is, csak nem tudunk róla?

Az EU nagy nehezen mostanában kezd foglalkozni a sporttal, és jó hír, hogy az egyik, ami érdekli, az a sportnak a társadalmi összetartozásra gyakorolt hatása – ez meg pont arról szól.

Pár fotó a végére még, bár nem a kemény utcai táncról szólnak, ellenben csakis csaj táncosokról - de amúgy úgysincsenek sokan. Ez nem is csoda ha az iskolai vagy lakótelepi ifjúsági erőszakra gondolok, de azt mondják, a b-girl-ök jönnek fölfelé. Itt a blogban meg egyenesen előnyt kapnak:) Eszméletlenül ügyesek és erősek egyébként. 

http://suheart.files.wordpress.com/2008/08/347b1296.jpg

http://raikoudisdimos.wifeo.com/images/B-girl.jpg

http://www.levonsphotos.com/d/1567-2/breakdancer.jpg

[ ... ]