Tánc a kórházban

Tánc a kórházban

Az előző poszt is kesztyűvel indult, hát ez is. Ez most rózsaszínű, és kórházi, és a mellrák elleni harc jelét formázza.

Lehet morogni, hogy ááá csak egy jól sikerült marketing akció. Merthát az is. De ha csak ennyi lenne, akkor is máris sokkal többet ért el, mint az ócska marketing akciók, amelyekről soha senki nem hall többet, ahogy véget érnek. 

A lenti felvételen látható táncolás célja valóban egy gumikesztyű reklámozása volt. A történet Amerikában játszódik. A gyártó vállalta, hogy minden eladott láda kesztyű után 1 USD-vel a Nemzeti Mellrák Alapítványt támogatja. Az Alapítvány pedig a megelőzésről, korai felismerésről szóló felvilágosításra és ingyenes szűrésekre költi.

A gumikesztyű rózsaszín – ez egy sztereotip leányos szín, de nézzük el most, végülis női betegség elleni kampánnyal van összekötve. 

A táncosokat nézd -  kórházi dolgozók, a színpad a kórház (kérem szépen, a Providence St Vincent kórház) különféle helyszínei – labor, konyha, intenzív, betegszoba, biztonságiak.  A táncra önkéntesen lehetett jelentkezni, s meg is tették vagy százan, teljesen eltérő életkorokban, szakterületeken, hierarchiai szinteken. Egyvalami viszont közös bennük: a jókedv, a könnyedség, ahogy öreg, fiatal, nő, férfi, megmozdul, kilép a napi gyászos rutinból, és viháncolva betanul egy kis koreográfiát. Mindez nagyot szól abban a közegben, ahol mégiscsak jelen van a betegség, a szorongás – Amerikában éppen úgy, mint nálunk. Habár most nem térnék ki részletesen arra, hasonlít-e akár egy picikét is a filmen látható kórház arra, ahol pár éve egy nagyon kedves szerettemet látogattam.

Nem hasonlít.

Előadódhatna hasonló itt Magyarországon? Jókedvű, könnyű szívű egészségügyist látni, akitől a páciensnek kedve támad mégiscsak küzdeni a rongyos életéért?  

Nekem ez a táncos felvétel ilyesmiről szól, mint: összefogás, cél, küzdés, jókedv, játékosság. Na, mindez külön-külön is hiánycikk idehaza, nemhogy együtt.

És annyira jó lenne ilyesmire, és nem a János kórházra gondolni, ha egyszer kórházba kell majd menni, nekem vagy megint valakinek a szeretteim közül.

Ha már itt tartunk - ti jártok mammográfiára? 

[ ... ]

Tae-Bo: ha ki akarsz purcanni

Tae-Bo: ha ki akarsz purcanni

Tudod-e mit tégy, ha ki akarsz purcanni?
A megoldás neve: Tae-Bo, és íme Réka ütős :) beszámolója róla.

A Tai-Bo egy kardio-box edzésprogram, amely a ’90-es években terjedt el a taekwondós Billy Blanks nyomán.
Egyszerűen megfogalmazva: boxaerobik, amitől rendesen kipurcan az ember.
Tae-Bóra akkor érdemes menni, amikor úgy érzed, hogy nagyon sok energia van benned, legyen akár pozitív akár negatív, mert elmész és már az első 15 perc után a fenekeden veszed a levegőt. Csak arra koncentrálsz, ami ott és akkor van, és hogy éld túl, miközben a zene és a többi félőrült folyamatosa motivál a küzdésre. Szuperintenzív mozgásforma, ami a pörgős zenével kombinálva nem mindennapi élmény. A terhelés nagy. Az ugrabugráló boxmenetek között erősítő guggolások, szökdelések, fekvőtámaszok és egyéb erőfejlesztő elemek is szerepelnek. Adott esetben még nehezebb megcsinálni az erősítést, mint kipörögni fél óra búgócsiga üzemmódot. Mindemellett hatalmas élmény.
A gyerekkori harcos nőkről szóló filmek, vagy egy jókis akciójelenet elevenedik meg benned, amikor előbújik belőled a profinak hitt boxoló.
És a végééén, hát az az érzés, az a tisztelet, amit magaddal szemben érzel, hogy ezt a kiképzést végig csináltad, na az nagyon szuper.
„Uram, igen, Uram!“ Erről jut eszembe, ez annyira kemény edzésforma, hogy az egyébként csak nők által uralt aerobik-teremben néhány úriember is képviselteti magát. :)

Két videó ízelítőnek:

[ ... ]

Akárhány évesen

Akárhány évesen

Az úgy volt, hogy a youtube-on jártomban beleakadtam Susan Boyle-ba, emlékeztek még rá biztosan, habár  a honlapján a legfrissebb hír tavaly karácsonyi. 

Azon tűnődtem, megtörténhetne ez az egész nálunk? (Nem, nem szeretnék indulni a megasztárban:)

Lenne-e olyan nő itthon, aki az ő korában és külsejével elmenne a válogatásra? És továbbjutna-e? Felkapna-e így a média egy középkorú, molett, divatjamúlt ruhákat hordó, dauerolt hajú nőt? 

Nem mellékes se a kora, se külseje, egyáltalán nem.

Az ő elődöntőbeli berobbanó előadása az I dreamed a dream (Álmodtam egy álmot) volt. Nem éppen azért szólt-e ez a dal ilyen nagyot, mert az énekes ennyi éves volt és így nézett ki? 

Mintha az lett volna az üzenete, hogy egyáltalán álmodni, pláne álmot megvalósítani nemcsak a szépek és gazdagok kiváltsága. 

Ámde hol lehet most ez a Susan Boyle, énekel-e még egyáltalán? Vagy mostanra már inkább az látszik, hogy ő is csak egy jól kitalált és felépített műsorszám volt? Mérgezett a habostorta?

Mindenesetre azt hiszem, akármennyire manipuláltak is ezek a műsorok, mégiscsak jó, hogy képernyőn volt és sikeres lett - megmutatta magát a világnak, a maga kilóival és ruháival és életkorával. 

És sok mindent lehet vitatni ebben a történetben, egyvalamit biztosan nem: Susan Boyle bátorságát. Amire szüksége volt, pl ahhoz, hogy ne adja fel az énekórákat hosszú évekig ott Skóciában, és ahhoz is, hogy az összes lehúzó sztereotípia és félelem ellenére elment a meghallgatásra. 

Bátorság, önbizalom, akárhány évesen és akárhány kilósan - na innentől már kezd érdekes lenni.

[ ... ]

Nia tánc: ne szenvedj, táncolj

Nia tánc: ne szenvedj, táncolj

Tánc jön - ezúttal a Nőkért oldalról Katica az, aki kipróbálta és megosztja. Téma: NIA tánc!

Az óra egy tömény élmény volt. Nem volt iszonyú megerőltető, mint az aerobikok nagy többsége, de rendesen megemelte a pulzusomat. Rengeteg mozdulat visszaköszönt a korábbi Tai-chi edzésekből, úgyhogy nekem nem esett nehezemre kitalálni a mozdulatok mögötti jelentéseket, annak ellenére, hogy az aznapi edzés tisztán a metakommunikációra épült, hiszen Andi egy szót sem szólt egész végig. Semmi probléma, szavak nélkül is értjük egymást… Olyan szinten, hogy reggel rányúltam a zöld pólómra, hogy ez jó lesz edzésre. Később néztem egy nagyot, amikor mindenki zöldben jelent meg az edzésen, mivel Andi ezt kérte az edzés színének :D Nagyon élveztem az órát, és rendes izomlázam lett végül, hiszen a tánc egy olyan mozgásforma, ami folyamatosan igénybe veszi az izmokat, és ott még akarva sem tudsz lazsálni. Az edzés ugyan koedukált, de csak lányokat láttam ezen az órán.

Az órát és az edzést ajánlom sok szeretettel mindenkinek, aki olyan, mint én, hogy rosszul van a gyakorlatok kötelező jellegétől, az „égjen a zsír!” felkiáltásokból, a mai mozgás és edzéskultúra „szenvedj” jellegéből. Szeressük magunkat annyira, hogy élvezzük a testünket, és a mozgást!

A Nia technique (Neuromuscular Integrative Action) egy holisztikus fitness irányzat a fitness és életstílus keveréke, ami úgy „használja" a Testet hogy, segítse elérni a fizikai, mentális, érzelmi és spirituális egészséget, jólétet.

Alapítói mindketten sikeres fitness és aerobic instruktorok voltak az Egyesült Államokban, akik nagy érdeklődéssel fordultak a keleti filozófiák és mozgásformák illetve a táncok ősi és modern gyógyító hatásai iránt és éveken át elmerülten gyakorolták ezeket. Egy olyan mozgásvilágot hoztak létre, mely harmonikusan ötvözi a Keleti harcművészetekből átvett Tai-Chi, Tae-Kwon-Do, Aikido elemeket, a jóga pozíciókat a Nyugat táncművészetének stílusaival melyek a modern tánc, Duncan dance, Jazz tánc, Funky, illetve a terápiás módszerek közül az Alexander technika és a Feldenkrais módszer.

A sokszor ismételt, bárki számára könnyen végrehajtható mozdulatok jótékony energetikai hatásukkal harmonizálják a testet-lelket és segítik a szervezetben az életenergia áramlását. A Tai-Chi lágy, folyamatos mozdulatait kemény küzdősport-elemek, jazzes tánclépések, laza funky mozdulatok és speciális légzőgyakorlatok váltják.

Ennek köszönhetően az óra változatos, szórakoztató és élvezetes.

Órák, árak megtalálhatók az oktató, Hriczu Andrea honlapján: http://www.nia.hu/. A fotók is onnan származnak.

Katica eredeti cikke a Nőkért oldalon itt található: Hrisztu Andrea és az örömtánc

Napfény, levegő, tánc, mi kell még?

[ ... ]

Foci, női nézőkkel

Foci, női nézőkkel

Az előző poszt után próbáltam számokat keresni arról, hogy a focit - igen helyesen - figyelő irdatlan tömegből mennyi valójában a nő. Például a 2006-os VB-n 22 millióan nézték a francia-portugál meccset (ez 77%os nézettség, a francia tv örök rekordja), és ebből a 22 millióból 9,5 millió nő volt – majdnem a fele. A Téléfoot című francia fociműsor statisztikái szerint pedig a 2006-07-es szezonban a nézőközönségük 30%-a nő volt. Egy 2008-as cikk szerint az Európa-bajnokságon a televízióban már több nő látta a német válogatott meccseit, mint férfi.

De már 2005-ben is megírta a HVG, hogy a VB közönségének közel fele nő lesz.

Míg magyar férfiaknak 60%-a tervezi most 2010-ben, hogy nyomon követi az eseményeket, a nőknek is több mint a fele. Ugyanezen cikkben idézett felmérés szerint a nők között jóval többen vannak azok, akik csak a végeredményekre kíváncsiak.  - Puff, kisebbségbe  kerültem.

A pénz viszont mégsem beszél, a fenti tények ellenére a női nézőkről nem vesznek tudomást a hirdetők - csak férfiaknak szóló reklámokat nyomnak.

Ezen keresgélés közben lehetett furákat is olvasni ... megosztom véletek, hadd örüljetek. Idézőjelbe teszem, nehogy valaki azt higgye, ez az én véleményem.

"- a nő csak a jobb kinézetű fiúk idomai és szerelmi élete (ld hogy csókol Ronaldinho) miatt néz focit, mivel amúgy nem érti szegényke. 

- a nő eleve outsider a sportban, a fociban, s ezt kompenzálandó nézi a focit (Megjegyzem, ne feledjük, bár ma Angliában ez a legnépesebb női sport, a női labdarúgás sokáig be volt tiltva, mivel úgy tartották, „not suitable”, nem való a nőknek)

- A női nézők számának folyamatos gyarapodásának fő oka, hogy a futballisták népszerűsége emelkedett, s a magánéletükről is egyre többet tudnak meg a különböző lapokból a hölgyszurkolók".

Csak jelzem, bezzeg a férfi nézők annyira de annyira tárgyszerűek, tisztán sportrajongók és -szakértők!! Pl már lehet a legszebb női szurkolóra meg a legszebb focistafeleségekre kattintgatni.

A képen egy argentin szurkoló(nő, naná :) látható, a mai argentin-nigériai meccsen készült, nem tudjuk, ő most miért sír, de legalább nem a megszokott édibédi bikinis és különben is, jó a sapija :) 

fotó: David Cannon /Getty

[ ... ]

jajisztenem focivébé

jajisztenem focivébé

Itt az új gumicsont nők és sport témában, a nők természetesen mind utálják a focit, a fiúk ellenben szeretik, s ők egyszersmind igen sok sört isznak.
Én már nem is ihatok sört és nem nézhetem a VB-t, kérem?
Pedig de.

Gondoltam teszek be ide linkeket, néhány egészen örökbecsű eszmefuttatásról, de nem. Egyrészt, mert megfogadtam hogy nem fikázok a blogban. 

Másrészt már így is szétesett ma este a blog formája, eltűnt a kép, és a színek is furák éppen, épp elég ennyi stressz ennek a blognak, nemhogy tetézzem a bajait idiótaságok ideömlesztésével.
Senkit ne zavarjanak a tények, a statisztikák évek óta azt mutatják hogy a foci EB, VB nézőinek majdnem a fele nő, s van ahol már többen is vannak. (Azt hiszem, Ausztriában).
Magát a játékot tekintve, egy 2006-os statisztika szerint pl Németországban, Angliában, Svájcban, USA-ban a sportoló lányok és nők között a legtöbben éppen fociznak - nem tornáznak, vagy úsznak vagy röplabdáznak.. fociznak. Az olasz meg a francia nőknél a foci hátrébb található, 9-10-ik helyen, ezt csak azért írom ide, nehogy az legyen, hogy a FIFA-statisztikákban mindenhova a labdarúgást írták első helyre.

Ez itt egy 2002-es kép, gondoltam ezt a címet adnám a posztnak, fotónak: hogy csókol Ronaldinho? Nem is kérdőjellel, felkiáltójellel!
:)

[ ... ]

Futás szárnyas oroszlánnal

Futás szárnyas oroszlánnal

Integető szárnyas oroszlánemberek, elszabaduló lufik és 30C fok – ez maradt meg nekem a leginkább a 7. Generali Dunaparti Futógáláról. Az Újpesti rakparton levő versenyközponthoz való megérkezést némiképp megnehezítette a kék metrót helyettesító buszok kiszámíthatatlan közlekedése.

A távok 2 km, 10 km és 5 km voltak. Az utóbbin a kerekesszékes versenyzők 17:00-kor rajtoltak el, majd pár perccel később indult útjára a nagy tömeg. A rakparton szinte végig bámészkodó turisták, sétáló párok és családok kísérték utunkat, a rendezők és a későbbi/korábbi futók pedig hangos tapssal és kereplővel biztattak, ami személy szerint nekem segitett, az ehhez hasonló szurkolás erőt ad az utolsó métereken is (: Nem voltam nagy formában, így most ez a máskor könnyen teljesíthető táv is kihívást jelentett. A nap sütött, az aszfalt pedig úgy sugározta vissza a meleget, mint egy frissen sütött muffin (: Úgy vágytam egy kis esőre, amit a felhők már egy órája ígértek, de amikor elkezdett cseperegni, a pillanatnyi felfrissülést egy szaunához hasonló légkör követte. De végül mindenki befutott és egy üveg üdítővel és egy csokival lett gazdagabb.

Én mindenképp megyek jövőre is, remélem akkor már a 10 km-es táv nehézségeit küzdhetem le (:

A rajtfotó

Ezt a vendégposztot lencsilány küldte az 5km lefutása során látott-hallott élményeiről, köszönöm.

[ ... ]