Bezzeg Amerikában

Bezzeg Amerikában

Ezek a fránya amcsik, hát nem kitalálták maguknak a nők és lányok nemzeti sportnapját? Február 3. Még a Capitoliumon is celebrationök vannak olyankor. Ünneplik azt is, aki élsportoló és nő, ezen az egy napon hadd legyenek már kivételesen többségben...
Meg főleg némi kedvcsinálás, mozgósítás-féle, nem a versenyzésre, hanem a mozgásra, aktív(abb) életstílusra.. mert az endorfin jó dolog, jó az önbizalom turbózására valamint az úgynevezett életörömre.. 
Milyen ritkán hallom ezt a szót egyébként, ami más téma, mindenesetre nem állítom hogy csak a mozgás által létezik , ó, messze nem. 
De a mozgás egy lehetséges kapocs... a mozgás, a tánc öröme sokat tehet az énképért, igenis minden életkorban és testalkatban - fontos pillanat, amikor egy nő, akitől a sztereotípiák alapvetően mégiscsak a szépséget várják el, megérzi, ho gy a teste máshogy is lehet értékes: funkcionális, erős, ügyes. Egy kis Artemisz nem árt senkinek.
Emiatt pl akár fontos lehet akár egy fiatal lánynak is, hogy ne csak a szépségére alapozza az önbizalmát. Az entellektüellnek, hogy ne csak az eszére, és hosszú a sor.
Ettől pl más a női sport, mint a pasiké.
És ezért jó lehet egy ilyen nap is.
Fotósokat nem engednék oda, az biztos.. a nők fele meg se mozdulna, ha fotózzák, én se :)

forrás:http://www.womentalksports.com/events/view/580

[ ... ]

Tudnál így bízni?

Tudnál így bízni?

Ha lesz aki extrémnek találja a példát, és ha lesz, aki felszisszen... merthogy juj paralimpikonok, nem gond.

Most hagyjuk is azt a részét, hogy ha nem is vagyunk érintve, bármikor történhet velünk vagy a környezetünkben bármi, mert nem erről szeretnék szólni. 

Szóval csak néztem ezt a Paralimpiát és nem mennek ki a fejemből a látássérültek síversenyei.

Az úgy van - én nem tudtam - hogy a látássérült, mondjuk ki, sokszor majdnem vak síző egy vezetővel működik. A pályán a vezető halad elöl, és közvetlen mögötte a párja, rádióösszeköttetésben, s aki elöl van, egyszerre irányítja a mögötte száguldót és folyamatosan sasol a háta mögé is. Olykor 120-szal döngetnek ők lefelé így kettecskén és ettől nem térek magamhoz.

A páros így elszakíthatatlanná válik, függenek és tanulnak egymástól.

Az egyik fél megtanul megbízni a vezetőjében, akiből csak a háta foltját veszi ki, és csak a hangját hallja rádión.

A másik pedig ott elöl megtanul felelősséget vállalni, vigyázni a társára, de – hozzám, hozzád hasonlóan - tanulhat a párja őrült bátorságából is, amivel bízni mer és tud őbenne.
Nem tudom, melyik a nehezebb.

Az érmet is ketten kapják meg.

Tudom, extrém a felvetésem talán… de megbízni a másik emberben vajon nem extrém vállalkozás-e? Magyarul van erre egy olyan szép kifejezésünk: vakon megbízom benne. 

De Te tudsz-e vakon bízni? Ki az, aki mögött így, vakon, százzal, nekierednél a lejtőnek? 
Szerencsés ember, akinek van az életében ilyen személy - én asszem szerencsés vagyok.. asszem..

fotó: Hannah Johnston/Getty

Fotó. Quinn Rooney/ Getty images

Sokat tanultam ebből a cikkből: http://sports.ca.msn.com/olympics/article.aspx?cp-documentid=23643190

[ ... ]

Nő a pálya szélén

Nő a pálya szélén

Kép a paralmipiáról.
Anyja gratulál paralimpiai bajnok gyerekének.

Adam Hall álló műlesiklásban versenyzett és nyert Vancouverben tegnap.
Azért álló műlesiklásban, mert a paralimpián van ülő is.

Egyik unokatestvéremék sérült gyereket neveltek, láttuk a családban közelről, mit élnek át a szülők, az első rémülettől az évekig tartó orvoshoz, gyógytornászhoz járásig.

Spina bifidával sokan kerekesszékben élnek, Adam Hall-nak Új Zélandon szerencséje volt.

Nekem ez is benne van ebben a képben.

Adam Hall, Új Zéland
Fotó: Hannah Johnston/Getty Images

Fotó lelőhely: http://sports.yahoo.com/olympics/vancouver/ 

[ ... ]

Jött, láttam, meggyőzött:akvafitnesz

Jött, láttam, meggyőzött:akvafitnesz

Ez itt vendégposzt Kyra tollából, aki csatlakozott a kipróbálók elszánt csapatához :)




Őszintén bevallom, az akvafitneszt korábban a jókedvű német nyugdíjasok kedélyes termálfürdői időtöltésének gondoltam. Aztán, amikor kipróbáltam, kiderült: nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Eddig kétszer jutottam el akvafitnesz-órára, és kábé az ötödik percben rá kellett jönnöm, hogy ez bizony messze nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek a parton ácsorogva látszik. Merthát azok a mozdulatok, amelyeket az edző mutat, a szárazon nagyon egyszerűek - node a vízben! Hiszen csak le kellene nyomni azt a súlyzót a víz alá - igenám, de az a fránya víz ellenáll! Plusz felborulsz, ha nem figyelsz oda az egyensúlyodra. Az eszközök is pillekönnyűek a parton: szivacs-súlyzó, szivacsrúd, szivacsöv, kicsi kézellenállás (olyasmi, mint a békatalp, csak sokkal kisebb, és a kézre való) - node próbáltál már tömör szivacsot egyenes vonalban, a víz ellenállásával szemben a vízfelszín alá nyomni? Szóval az elején igencsak megküzdöttem még azzal is, hogy a mozdulataim ne tűnjenek egy kezdő úszó kiskutya kétségbeesett csápolásának, majd mire belejöttem a dologba, addigra az izmaim kérték ki maguknak a háborgatást. Összefoglalva tehát azt kell mondjam, a dolog hatékonyságához nem férhet kétség. És hogy miért jó még?

• Kíméli az ízületeket: mivel a test a vízben szinte súlytalanul lebeg, az ízületeket egyáltalán nem éri rázkódás, terhelés. Épp ezért nagyon jó mozgásforma túlsúlyosoknak, kismamáknak, visszérbetegségben szenvedőknek, gerinc- és ízületi problémákkal, sérülésekkel bajlódóknak. A sportág kifejlesztője, egy Glenn McWaters nevű amerikai katona a saját, Vietnamban szerzett sérülésének rehabilitációjára találta ki az akvafitneszt. Orvosai eltiltották a futástól, mire ő egy speciális szivacsmellény segítségével a vízben tartott futóedzéseket.


• Nem izzadsz: ez különösen a foró nyári napokon nagy jótétemény, de akkor is ez a te sportod, ha úgy általában nem szereted a hátadon csorgó izzadság érzését.


• Nem érzed brutálisnak az edzést, épp csak jól megdolgoztatod az izmaidat, mégis hatékony. Miért? Mivel a víz a levegőnél nyolcszázszor sűrűbb, így a vízben végzett mozdulatok sokkal hatékonyabbak, mint a szárazföldi gyakorlatok (a szivacssúlyzó mozgatása megegyeik azzal, mintha egy kétkilós súlyzóval gyakorlatoznál a szárazföldön - csak épp nem terheli annyira az ízületeidet). A víz felhajtóereje is alaposan megdolgoztatja az ereket és az izmokat, serkenti a vérkeringést.
• Szóval ha van időd, kedved, és a közeledben egy uszoda, feltétlenül próbáld ki! Nemsoká itt a jó idő, hajszárítással sem kell bajlódnod :)

Kyra blogját itt találjátok: Zöldsaláta

[ ... ]

Küzdés

Küzdés

Tudom, tudom, szerintem se... Egy olimpikon, egy csúcsversenyző nem feltétlenül minta, nem példakép, legalábbis nem a gyarló köznapi, naponta munkába loholó magamfajta számára.

Halkan kérdem, biztos nem, semmiben?

Egy posztot nekem mindenesetre mégiscsak megér egy-két dolog. Most valahogy két sífutónő került itt egymás mellé a posztban.
Nekem senki ne mondja, hogy kicsi sincs bennük Artemiszből.

Pl az, aki minden idők téli olimpiáinak legsikeresebb versenyzője, itt balra a kis képen, egy nő, Marit Bjoergen. Csak most Vancouverben nyert három aranyérmet, meg még egy ezüstöt, meg még egy bronzot, persze tán lehetett volna körülötte nagyobb hírverést is csapni.
Talán az volt a bűne, hogy a sífutást az amerikaiak nem nagyon ismerik. Olyat nem mondok, hogy az lett volna a gond vele, hogy női sportoló, és így nem olyan érdekes a sajtónak. Ez se mindig igaz. Habár van nálam egy kutatás erről itt valahol, egyszer tényleg kiásom és elolvasom.
Azt azért hozzáteszem, hogy olyat Egerszegi is elkövetett már, hogy egy olimpián három egyéni aranyat szerzett :)

A másik pedig, a kedvencem,  (najó, a curlinges lányok mellett:)  - Petra Majdic, a hősnő, ő is sífutó, innen a szomszédból, Szlovéniából.
Akkorát esett verseny előtt, mint az ólajtó, rossz volt nézni, bele az árokba. Édes részlet, hogy őt hibáztatták utána, habár mégis került oda kerítés a baleset után, de ez itt nem is lényeges.
Kimászott és folytatta. Továbbjutás, sőt bronzérem lett a vége.
Miért írom ezt? Lehet hogy mégis van benne valami példaszerűség, vagy legalább biztatásszerűség, egy afféle így-is-lehet?
Hogy is kell ezt csinálni?  a padlóról fel..? vagy nem is, mert lejjebbről, több méter mély gödörből, kék-zöld foltokkal, repedt bordával, könnyes szemmel, összeszorított foggal, mellettem-fölöttem elfutó versenytársakkal, elúszó reményekkel.
Estem én is már, nem a sípályán, hanem munkában, magánéletben... sérültem is, ahogy ilyenkor kell. Abban meg egészen biztos vagyok, hogy jön is még pár kanyar még az életben, ahol mások nem esnek el, én meg igen, pedig vigyázok.

Arcra esés, kimászás, felállás, lécet vissza, folytatás, nem-feladás, nem rinya. Ez is egy lecke.

Összeesés 

Fotó. AP/Elaine Thompson

Le a pályáról - de csak a célbaérés után.

Fotó: Bomgart Getty Images

Támogatással, de fel a dobogóra.

Fotó REUTERS/Mike Segar (CANADA)

Így is lehet örülni. 

Fotó: REUTERS/Mike Segar (CANADA)

[ ... ]

Táncterápia Rovenszky Rékával

Táncterápia Rovenszky Rékával

Most csak plusz képeket hozok, ahhoz a teszthez, amit a szerző engedélyével a Facebook-on már közzétettem.
A táncterápiás óra leírása egymagában ritka kincs, nagyon alapos, szakmailag igen rendesen megírt cikk.

Maga a foglalkozás, ahogy olvastam, nem kínál kockahasat és örök boldogságot félóra alatt, ezért eleve erősen welcome ebben a blogban :) amit viszont nyújt, az elmélyülés, a relaxálás és koncentráció keveréke.

Íme néhány plusz fotó a cikkben szereplő Rovenszky Réka táncóráiról.

[ ... ]