Ketten egy palackkal

"...meg se mukkant az óra végéig. Akkor odakopogott a tanító úr elé, és engedelmet kért tőle arra, hogy őneki ne kelljen hazamenni délre. Nagy-messzire laknak, túl a városon, oda-vissza meg se lehetne tenni az utat délutánig még rendes lábú embernek se.
- Én pedig csak olyan bice-bóca vagyok - tette hozzá egy kicsit bánatos mosolygással." 
Szép és szomorkás ez az idézet a Kincskereső kisködmönből - de most megint láttam, hogy szerencsére vannak, akik egészen máshogy gondolják a fogyatékkal élők, köztük a gyerekek bevonását az érdekes és izgalmas tevékenységekbe, legyen ez akár olyan technikai sport, mint a síelés, vagy a búvárkodás. 
Egy dologban biztosan hasonlít a látássérültek síelése vagy az értelmi vagy más fogyatékos merülése: mindig társsal zajlik, és mindig egy olyan sziklaszilárd bizalommal, amely olykor egyik fél számára sem egyszerű.
Egy úszóversenyen voltam vendégségben a hétvégén Rákospalotán. Gyerekek versenyeztek ott, mindenféle fogyatékkal élők - hallás- és látássérültek, értelmi fogyatékosok  és mozgássérültek. A verseny végén, míg számolták az eredményeket, kiürült volna a medence - de ekkor jöttek a búvárok! Hoztak ládában kis uszonyt, meg gyerek-búvárszemüvegeket, amelyeket fel lehetett próbálni, és aki bátor volt, le is merülhetett valamelyik felnőtt búvárral.
A képek ezúttal sajátok.
A búvárok az Újbuda BHG Búvárklubtól jöttek.
Parton és a vízben nagy az izgalom

Ketten egy palackkal: látszik a sárga cső, amin át a kislány a levegőt kapja

A lányok ugyanolyan bátrak voltak ám:)
Anya ügyes voltam:)



Megjegyzések