Nem kell, hogy cuki légy

Megint rábukkantam egy honlapra - az előző poszt az idősekről szólt, itt van hát a másik véglet - el kell mesélnem, mert bár kislányoknak szól, mégse a cukiság csöpög belőle. Ahol nem azt ismételgetik, hogy azért mozogj, hogy karcsú legyél, mert ezzel biztosítod magadnak az azonnali édes szerelmet, egyben örök orgazmust. Nem. Azért mozogj - jelen esetben konkrétan fuss, - hogy erősítsd meg az önbizalmadat, érezz rá a saját erődre, ügyességedre, kitartásodra. Minderre igencsak szükséged lesz néhány év múlva, amikor a tested egyszercsak elkezd változni. Azért, hogy akkor, pár év múlva, ne ess bele abba a hibába, hogy olyasmiben keresd az azonosságodat, hogy dohányzol, drogozol, lógsz, lopkodsz, vagy még rosszabb esetben befordulsz. Azért járj futni velünk, hogy lásd, milyen érzés célt kitűzni, hajtani érte, aztán örülni neki. 
A kamaszkor nem feltétlenül porcukros korszak, vannak iskolák, ahol a breakdance a kiút az iskolai erőszakból, zűrös kapcsolatokból, az hoz pozitív élményeket, amelyre akkora szükség van, mint egy falat kenyérre.
Írtam már a női sport hetéről, de ez a Girls on the run program egyébként éppen még a tini kor előtt próbálja meg elcsípni a lányokat, s a lényege egy felkészülés egy 5 kilométeres táv teljesítésére - pluszban szerveznek nekik önismereti játékot, csapatépítést, és részt vesznek lakóhelyi közösségi projektben is. 
És miből lesz a cserebogár? Kellett hozzá egy elszánt nő (mit mondjak, négyszer csinálta meg az ironmant...), tíz éve néhány kisiskolással elkezdett valamit - és ma 170 amerikai városban működnek a klubok.

Ő az, Molly Barker

Nekem tetszik a logo - a szöveg is

A fotó a lap tetején is erről a programról készült: Chuck Burton /AP

Megjegyzések