Ki a jó?

Volt egy napközis tanítónénim alsóban, aki időnként bejött a terembe és megkérdezte, na gyerekek, hadd látom, ki a jó?
Az volt a jó, aki erre szépen leült a helyére, hátratett kézzel.
Ma már - nagyjából - felnőtt fejjel az ember azt hinné, nem a tanítónéni mondja meg, ki a jó, ki nem.
Akkor ki?
Fura találmány az önbizalom. Egészen sokszor semmi köze a valós tulajdonságokhoz - sem pozitív, sem negatív irányban, én ezt látom. Most éppen azt írja az újság, hogy a kövér nők soványabbnak képzelik magukat. Mondjuk, én irigylem, aki így van vele, legalább nyugodtan eszik.. - míg pl én kicsit se látom magam soványnak, de lám, tényleg nem is vagyok az. Ez a tükör és mérleg kontra tévképzetek kutatási téma megihlette az egyik szomszédblogom fitt-sajtószemléjét is.
Szóval sok túlsúlyos karcsút lát a tükörben - de máskor meg azt olvasom, az anorexiások kövérnek ítélik magukat, mondhatnám, mindhalálig.
A vicces az, hogy ezt a fotót egy venezuelai - nem, nem szappanopera! - plasztikai sebész blogjában találtam... (http://andresborgescirugiaplastica.com)
Hogy van ez? Tehetséges, brilliáns nők pánikrohammal küszködve vizsgáznak, később nem mernek meg se mukkanni a munkahelyi értekezleten. Mások felszólalnak nagy svunggal, de bár ne tennék, mert főleg sötétséget lehelnek ki. Brilliáns és szép emberek - nemcsak nők - dolgoznak ezerrel azon, hogy valamiféle külső és/vagy belső képnek megfeleljenek, közben nemcsak vagyonokat költenek, hanem őrült életenergiákat pocsékolnak... olyan energiákat, amelyeket másra is lehetne használni.
Pedig az élet annyira azért nem hosszú.
Figyelem. Ez a poszt NEM arról szól, hogy a túlsúly és az anorexia egészségtelen/ - tényleg az, mindkettő!
Hanem arról, hogy miért van az, hogy néha úgy tűnik, valakit mindenképpen utálni kell. Hallottam nemrég valakitől, hogy gyűlöli a kövéreket...nemcsak az életben, haragszik Botero-ra is...
Mintha mindenkinek meglennének a maga skatulyái arra, hogy ki rossz, a mumus, a gonosz. Rossz a sovány, mert nyilván sanyargatja magát. Rossz a kövér, mert nyilván igénytelen.  Rossz a szerény, mert nyilván lúzer. Rossz a büszke, mert nyilván csalt. Rossz a szorgalmas is, mert nyilván kompenzál, és rossz a laza is, mert nyilván csak lusta... biztos sokakat kihagytam.
Azt mondják, hogy aki saját magát legalább valamennyire szereti, az más iránt is képes elfogadóbb lenni.  Nade ennyi énkép-problémás ember volna?
Te kit utálsz? 
Na jó, nem kell megmondani. 

Megjegyzések

mrsbur üzenete…
Meghívlak a karácsonyi kívánságlistát mémra :)

Itt vannak a szabályok:
http://edzeseim.wordpress.com/2010/12/01/karacsonyi-mem-avagy-karacsonyi-kivansaglista/

És itt az enyém:
http://mrsbur.wordpress.com/2010/12/03/amit-kameo-szeretne-karacsonyra/
Encsi üzenete…
Énisénis :)

(Most aztán már muszáj lesz neked is játszanod...)

http://pilates.blog.hu/2010/12/02/karacsonyi_mem_early_bird
lilakávé üzenete…
karácsonyi lista :) mit nem hallok :) namajd kitalálok valamit.. mindenesetre köszi a rámgondolásokat!!!!! :)