És tényleg sose késő

Ezt a posztot Bea írta, fogadjátok szeretettel - én csak annyit mondok előtte, az élet csudaszép.
"Szóval úgy kezdődött ez az egész történet, hogy kb. 2 hónapja felhívott az egyik XIII. kerületi Idősek Klubjának vezetője (ahol már felléptem), hogy lennének páran, akik szeretnének hastáncolni.
Ugyanis februárban Farsangkor a Népek tánca lesz a téma és ők a hastáncra gondoltak, utána meg rám, hogy betanítanék-e egy könnyű koreot.
Naná, azonnal igent mondtam és teli izgalmakkal mentem az első órára.
Ott vártak rám 5-en, székek, asztalok elhúzva...
Bemutatkozás, kis beszélgetés után rátértem az egyik legfontosabb dologra, megemlítettem nekik az egészségügyi tudnivalókat, mikre kell figyelni, mindenki csak addig és csak azt csinálja, ami jól esik...mondtam volna tovább is, de egyikük megszólalt: na, kezdjük már:)))))
Elkezdtük...szépen az alapoktól.
A legidősebb néni 83 éves, komolyan egyben megható és őrült jó érzés:)
De vannak 60-asok és 70-esek is.
Megmutatták a rázókendőiket..elmesélték a sztorit, hogy 6 öregasszony /ők mondták:)/ beállított a kínai üzletbe és vett 12 rázókendőt...volt nagy mulatság a boltban:)
Aztán elővették a megmaradt méterárukat, függönyanyagokat stb., hogy milyen buggyos gatyókat fognak varrni a nagy napra.
Az óra után szárnyaltam hazafelé, komolyan bearanyozzák a napomat, olyan új élményt mutattak, ami miatt megint csak megbizonyosodtam, hogy jó utat járok és mennyire imádom ezt az egészet.
Heti egyszer járok ki hozzájuk, az első óra óta megduplázódott a számuk, most már 10-en várnak rám izgatottan:)
Nagyon lelkesek, édesek, ahogy figyelnek, koncentrálnak, ahogy be raknak engem a kör közepébe, hogy mindenki lásson..ahogy számolnak hangosan...de a legnagyobb élmény, hogy egész órán mosolyognak, nevetnek, huncutkodnak:)
Egyszer sem mondták, hogy pihenjünk vagy ezt inkább ne tanuljuk stb.
Mindig ránézek a vezetőjükre, aki amúgy szintén benne van a csapatban, hogy lehet e még folytatni vagy hagyjuk abba?
És ő szokta megmondani, hogy igen, most már lassan lazítsunk, mert ő már látja, hogy fáradnak.
Amit persze külsős szemmel nem lehet látni, mert nagyon szívósak és nem állnak le egy percre sem.
A koreot még nem kezdtük el, előbb az alapokat szeretném megtanítani nekik és decemberben kitalálok valami egyszerű, könnyen emészthető mégis látványos koreot, ami nekik való és ki tudnak állni a színpadra.
Én már alig várom és irtó büszke leszek rájuk, bármit is adjanak elő.
Ha csak eddig tartott volna a közös munka, már ettől is lélekben gazdagabb embernek érezném magam."

Az óráról naprakész információt Bea honlapján találtok: http://www.baranyaibeata.hu/cikkek/senora.html

Aki az órákat tartja, a posztot megírta, egy és ugyanaz, mint akivel egyszer végülis mégse mezítláb, de táncoltunk a Margitszigeten.
A hastánc nemcsak a hastáncról szól - ez a történet is csak ezt bizonyítja...



Fotók: http://www.baranyaibeata.hu/fotoalbum

Megjegyzések

Wise Lady üzenete…
Gratulálok a divany.hu-n megjelenő blogajánlóért! Nagyon szép és színvonalas a blog! :)
edzeseim üzenete…
wow! ez milyen klassz :D :D :D
lilakávé üzenete…
Abban, hogy hogy néz ki a blog, Neked is volt részed, Wise Lady
Köszi :)
adrienne1 üzenete…
Ez nagyon-nagyon jo!!!:)