Botero - a pufi jó, a pufi kedves

Szabad kérem bumfordinak és pufinak lenni, sőt, bumfordin és pufin szabad táncolni és örülni az életnek. Tudjuk, az ízületek, meg a keringés, de az egy igazságtalan dolog, hogy akit hízékonynak teremtett a jóisten, az egész életében gyötrődjön: vagy az önsanyargatástól, vagy a bűntudattól és kisebbségi érzéstől. Ráadásul aki soványan és gyanútlanul leélt évtizedek után jut ebbe a helyzetbe, csak mert elmúlt annyi és megváltozott az anyagcseréje - ezentúl egyen kizárólag kalóriatáblázatot és eszébe se jusson táncra perdülni? Csak azért, mert jelenleg a sovány a trendi, és valamiből a katyvaszgyáraknak is meg kell élniük.
Üdítő szembesülni azzal, hogy ez csak egy trend, egyfajta ízlés és nem valamiféle fatális és általános parancsolat
Ezeket a képeket hoztam tehát ma, amint látjátok. A táncoló pufik jók és kedvesek rajtuk. "Ezek a kövérek nem rohannak gyomorszűkítésre, zsírleszívásra, ezek öntudatosan kövérek, mint egy sor jóllakott, de az általános iskolából már kihízott napközis." - idézet az Olvassbele oldalról, Bedő J. Istvántól.
A festő neve Botero - a képek egyébként január közepéig Budapesten megtekinthetők a Szépművészetiben. Nem mindegyik ilyen vidám - de én ezeket válogattam ki, mert táncolnak, fittyet hányva életkoruknak és testalkatuknak - valakinek valami értelmeset is kell néha csinálnia :)







Megjegyzések

pillanatnyi én üzenete…
és úgy látszik Botero szemében a férfiak és a nők hasonlóan arányosan "szeretnek táncolni"
:)
lilakávé üzenete…
hát jó, nem lehetek mindig női élharcos :)