Erőpróba és terápia

Egy „erőpróbáló” folyamatról szól Kikus alábbi vendégírása.
Ez egy csoportgyakorlat, amin keresztül megtapasztalható, hogy mekkora belső erőforrások rejtőznek bennünk, aminek a létezéséről nem tudunk, vagy ha valaki elmondja, nem hisszük. Nem is lehet elhinni, amíg meg nem tapasztalja valaki saját maga. Nekem volt szerencsém megtapasztalni egy pár évvel ezelőtt és a mai napig kicsit hitetlenkedve, de jó érzésekkel idézem fel.
A gyakorlatot a táncterápián keresztül ismertem meg, de bizonyára más terápiás vagy nem terápiás közegben is ismert lehet.
A feladat nagyon leegyszerűsítve úgy zajlik, hogy van egy szereplő, akiről a folyamat szól, aki meg akarja tapasztalni a saját erejét, túlélési ösztönét, szabadulásra való készségét – a motiváció többféle lehet. A csoport többi tagja lesz a gátlás, a korlát, az akadály.
Amikor én ebben rész vettem, ha jól emlékszem, 9-10 ember alkotta a csoport többi részét.
A „főszereplő” elindul, mozgásba kezd, a többiek pedig „lerohanják”, leteperik a földre. Szabadulj! A szabályok szerint csípni, rúgni, harapni, csiklandozni nem szabad, csak az erejére hagyatkozhat mind a főszereplő és a többiek is, valamint tilos a nyakat fogni vagy a légzést akadályozni.
Tehát, lefognak, leszorítanak. Szabadulnom kell 8-10 ember alól, akiknek mindegyike nálam nehezebb, jónéhány egyértelmű erőfölényben van velem szemben. Szabadulni próbálok, kiverekedni magam alóluk, ők pedig húznak, vonnak, leszorítanak, rám ülnek, rám fekszenek, fogják a karomat-lábamat.
Sokszor megtörténik – velem is így volt -, hogy egy ponton azt érzem, nem megy, lehetetlen, nem bírom tovább, elfogyott ez erőm. Gondolnád, hogy akkor elengednek… Nem. Sírhatsz, könyöröghetsz, szimulálhatsz rosszullétet (milyen sokszor előfordulnak ezek a hétköznapokon egy nehéz helyzetben), de nem tudod meghatni őket. Sőt. Előveszik a legaljasabb fegyvereket – ez egy összeszokott csoportnál méginkább eredményes, hiszen ismerik a félelmeidet, a gyenge pontjaidat -, elkezdenek provokálni. Mondjuk azzal, hogy „Úgysem bírod megcsinálni…” vagy „Mit erőlködsz, gyenge vagy, lenyomlak fél kézzel…” vagy más, dühítő dolgokat mondanak, de megtörténik az is, hogy egyesek meg éppen bíztatnak, hogy „Gyerünk, képes vagy rá!” „Ne hagyd magad!”
Ekkor általában egy ponton akkora lesz a feszültség, hogy mégegyszer nekiveselkedik az áldozat és megpróbál kiszabadulni a ránehezedő nyomás alól (ugye milyen szépen összecsengenek ezek a szavak a lelki síkon történő dolgokkal?).
És sikerül. Majdnem mindig sikerül. Többször voltam már része ilyen folyamatnak és egyetlen egyszer láttam valakit, aki feladta – egy napra. Másnap újra belement és végigcsinálta!
Az érzés leírhatatlan katarzis - sírás, nevetés, ordítás -, de ami még jobb, hogy megmarad az érzés és az erő. Aki megtapasztalja, hogy ilyen erőfölénnyel szemben képes felülkerekedni, azután egészen másként jár-kel a világban és másként tekint a nehézségekre…
Az erő velünk van! :)

Eddig a vendégposzt, köszönet érte Kikusnak.
Illusztrációként egy női rugbymérkőzésről hoztam fotót.
Te egyébként képes lennél rá? Kikus szerint igen, bárki, még én is... hát nem tudom :)

http://www.champlainphotos.com/Cavaliers/wr/2005-06-Womens-Rugby/photo001/228113098_jjf3r-M.jpg




Megjegyzések