45+ és fogyatékkal élni: összefüggés?

Az összefüggés első blikkre az, hogy létrehoztam ezt a két címkét itt a blogban. De aztán eltűnődtem, amikor láttam leírva őket egymás mellett.
A nőknek szánt mozgás, az e köré szerveződő akciók, képzések, az ezerféle mozgásforma, a bátorság, és az önbizalommal kapcsolatos problémák az, ami a leginkább érdekel.
Sokak szerint a nők le vannak maradva e tekintetben a férfiaktól, kevesebb bennünk az elszántság, hogy szerezzünk magunknak saját örömünkre programokat, elmenjünk futni vagy táncolni vagy jógázni, kevesebb bennünk az önbizalom, hogy ilyesmibe belevágjunk, végül pedig kevesebb támogatást is kapunk általában a családtól
Engem a család nem bántott, de pl emlékszem, amikor kisgyerekes anyukaként jártam tornázni, s egyszer megkérdezte tőlem, rosszallással a hangjában, a drága szomszéd néni, hogy hogy-hogy? nem vagyok elég fáradt a gyerekektől?
Nade mindeme problémák lájtosnak tűnnek akkor, ha az ember már 45-50 fölötti, vagy esetleg valamilyen fogyatékkal él. 45 fölött megszaporodhatnak a kilók, a magánéleti, egészségi, önbizalmi stb gondok.
De mindezt nem lebecsülve, nem lehet nem látni azokat, akik elé az élet olyan dermesztően egyszerű és megkerülhetetlen technikai akadályokat állít, amelyekről fogalma sincs annak, aki nem próbálta.
Ehhez álljon itt egyik kedves blogtársam - Mosolyka - blogjából egy mondat:
"Többeknek már az is mizériát jelent, ha fel kell állni valamiért a kényelmes fotelból, mások pedig egész életükön át azért a néhány lépésért küzdenek."
De a legjobb, amikor olyanokról írhatok, akik leküzdik a bénító külső és/vagy belső körülményeket, legyen az gyerekkorból ittrekedt önbizalomhiány, félelem, mai gúnyolódó anyós, időhiány, sérülés, kerekesszék, 20 kiló túlsúly - kinek-kinek mást pakolt be az Élet - szóval akik kimozdulnak ebből valahogy.
Így kapcsolódik össze a két új címke is, a 45+ és fogyatékkal is.

Megjegyzések