Nőideál.. de melyik??



Szelíd,  monogám, házias, családcentrikus, ugye? Ismerek olyan nőket, akik éppen ilyenek és nagyon boldogok. De ismerek nem keveseket, akik csak kínlód(ná)nak ebben a szerepben.
Mintha csak egyetlen egy nőideál létezne!
Mindig csak a Hérákról beszélnek nekünk, meg az Aphroditékről - a nő szerető vagy feleség, passz. Mitől van az, hogy Nike, Pallasz Athéné, Artemisz nevét ritkábban hallani, pedig ők is létező ideálok, alaptípusok?
Niké a győzelem istennője, Athéné nemcsak a tudományé hanem a háborúké, Artemisz meg egyenesen vadászistennő volt. Semmi cukiság, semmi gyengeség, semmi alkalmazkodás, semmi szelídség.
Inkább erő, bátorság, függetlenség, szabadság.
Ettől értéktelenebbek mint ideálok? Na ne. Csak más értékek mentén élik az életüket, máshogy szépek és okosak.

Artemisz, mondják, nem is szeretett a városban lakni. Lovagolt, futott, íjjal lőtt, az erdőt járta zsákmány után kutatva, és ha egy célt kiszemelt magának, nem nyugodott, míg meg nem szerezte. Olyan istennő volt, aki nem a szerelemben és nem is otthon bontakoztatta ki magát, nem főzött, nem takarított, nem szőtt, nem nevelt gyereket – erejét és bátorságát más terepen engedte szabadjára - pl kiváló vadász volt, de lánytársai és a szülő nők védelmezője volt. Kemény volt, mint Hillary Swank a One million dollar baby-ben.
Vagy Mészáros Anett a judoban.
Ha már itt tartunk, nem különös-e, hogy éppen Artemisz római nevét viseli Igaly Diána? Kétszeres világbajnok, sőt olimpiai bajnok sportlövő?
És nem őrá hasonlítanak a mai biatlonozó csajok, mint a törött bordával olimpiai bronzot szerző Petra Majdic
Ezek az erők bennünk is ott vannak, amikor megőrizzük hidegvérünket, vagy távoli és nehéz célokat tűzünk ki magunk elé, és nem nyugszunk, míg el nem értük őket? Akkor is, amikor a futásban,  táncban, judóban vagy akár csak a tornában megtapasztaljuk saját fizikai erőnket és ügyességünket, így erősítve saját magunkba vetett hitünket.
 Erről Jean Shinoda Bolen könyvében olvastam jókat.


Mészáros Anett




Megjegyzések